2023. november 28-án, halálának második évfordulóján emléktábla-avató ünnepségre került sor Majoros László nyugállományú mérnök ezredes, a háborús kegyeleti ügyek védelmezőjének tiszteletére.
Az emléktábla elkészülését a család kezdeményezte, és kérésük a néhai ezredes kiemelkedő és szerteágazó lokálpatrióta munkássága okán támogatásra talált mind Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzatánál, mind a Magyar Honvédség Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnokság 2. Hadkiegészítő és Toborzó Központjánál. A tábla megvalósulásához a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Debreceni Szervezete is hozzájárult, az emléktábla megszövegezésével és elhelyezésével a Honvédtemető – Hősök temetőjében.
Fotók: Kertész László, honvedelem.hu és Szalka Miklós őrvezető
Laci bácsi régi vágású katonatisztként ikonikus alakja volt Debrecen és a helyőrség életének, és ez utóbbi parancsnokaként, a katonai emlékőrzés iránti mély elhivatottsága okán a várossal karöltve igen sokat tett az addig elfeledett temető állapotának rendbetételéért, annak park jellegű megújításáért. A Honvédtemető kapcsán a munkálatokhoz megnyerte az itt állomásozó 28 katonai alakulat és a társfegyveres szervezetek tevőleges támogatását, és széles körű összefogással, a közgyűjtemények – Déri Múzeum, Hajdú-Bihar Megyei Levéltár – bevonásával, a helyi civil és katonatársadalom lelkes közreműködésével sikerült végigvinnie a nagyszabású felújítási és rendezési munkákat, ami által újra látogathatóvá vált a Honvédtemető – Hősök temetője.
Parancsnoksága idején az Orosz Hadifogoly- és Járványtemető megtartásában és felújításában is kulcsszerepet vállalt.
1985-ben nevezték ki a debreceni Légvédelmi Kiképző Központ parancsnokává, és egyúttal helyőrségparancsnokká is, egészen a kiképzőközpont 1990-ben történt felszámolásáig teljesített itt szolgálatot. Ezt követően az 1990 szeptemberétől egy évig a debreceni Kossuth laktanyában a Bocskai István Gépesített Lövészdandár parancsnokhelyettesi beosztását látta el. Ezután egy rövid budapesti kitérőt követően újra visszakerült Debrecenbe, mint a Megyei Önkormányzat elnökének katonai referense, a védelmi iroda vezetője. 1996. január 1-jén, 39 évi szolgálat után vonult nyugállományba.
A katonai emlékőrzés jegyében a Honvédség és Társadalom Baráti Körben egészen haláláig igen aktív tevékenységet fejtett ki. E szerepében motorja volt a temetők történetét feltáró, és a felújításokról beszámoló „emlékkönyvek” megjelentetésének. Társszerzőként munkájával támogatta az Orosz hadifoglyok temetője Debrecenben című kötet megjelenését 2015-ben. A kötet online ITT olvasható. A Honvédtemetőben 1988. márciusától szeptemberrel bezárólag zajló munkálatokról részletesen beszámolt a 2019-ben a debreceni ütközet 170 éves évfordulóján megjelent tanulmánykötetben, amely a Honvédtemetővel kapcsolatos ismereteket összegzi.
Pályafutásából egyértelműen kitűnik lojalitása a Magyar Honvédség felé, és ezer szálú kötődése Debrecen városához, hiszen munkásságával elsősorban a várost és annak érdekeit szolgálta. A debreceni köztudatban máig megmaradt róla az a kép, hogy az ő személyéhez köthető a katonák és a civil társadalom, valamint Debrecen város és a helyőrség közötti kapcsolatok formálása.
Háborús kegyeleti munkásságáról összefoglalónk ITT található.
Mivel mindig is szívén viselte a katona elődök emlékének ápolását, és ehhez fűződő munkásságának legszebb megvalósult példája a Honvédtemető, ezért az emléktábla, amit az ő tiszteletére avattak fel, a legméltóbb helyre került.