Hármas népfelkelő honvédként arany Vitézségi Érem, a Debreceni Vasutas SC labdarúgója, két világháború között szertári tisztviselő, később főtisztviselő, 1941-től szertári százados, majd 1956-os elitélt. Mindez egy emberi élet alatt.
Vitéz Küllős Imre a Vitézek Albumában 1890-es születési évszámmal szerepel, de az adat téves, a forrásokban pedig vezetéknévként a Küllős és Küllös névváltozat is előfordul. 1899. augusztus 14-én született Debrecenben (Nyíl utca 72. szám alatt, nagymamája házában). Édesapja neve Küllős Imre, édesanyja Sáfrány Julianna. Az idősebb Küllős Imre csizmadia volt Debrecenben az Árpád tér 9. szám alatt, lakásuk az Eötvös utca 71. szám alatt volt. A család felekezete evangélikus református.
A vitéz keresztelési anyakönyvi bejegyzése. Forrás: familysearch.org
Igen fiatalon a 3. népfelkelő gyalogezred tartalékos katonájaként harcolt a fronton. Arany Vitézségi Érmet 1917-ben kapott. Vitézségi érmet érő tette:
Forrás: A magyar nemzet aranykönyve. 1914-1918. Budapest, kiad. a Magyar Nemzet Aranykönyve Szerkesztő-bizottsága, [1923]. magyarezredek.hu
Az érem adományozásáról szóló határozat a Rendeleti Közlönyben:
Forrás: Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára - Személyes Ügyek, 46. évfolyam, 14. szám, 1919.02.01.
- július 1-jétől már alhadnagyi rangban volt.
Forrás: Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára - Személyes Ügyek, 46. évfolyam, 104. szám, 1919.12.28.
A háború után a Debreceni Vasutas SC labdarugója volt. Vitézzé 1922-ben avatták.
Forrás: Pesti Hírlap 44. évf. 185. szám, 1922. 08. 17.
Vitézi telket Balmazújvároson kapott:
Forrás: Egyetértés 6. évfolyam 183. szám, 1924. 08. 10.
A Vitézek Könyvében található adatok szerint, ahol születési dátuma hibás adat, nagyezüst Vitézségi Érem, Károly csapatkereszt, és Sebesülési érem birtokosa is volt.
Forrás: A magyar nemzet aranykönyve. 1914-1918. Budapest, kiad. a Magyar Nemzet Aranykönyve Szerkesztő-bizottsága, [1923]. magyarezredek.hu
A két világháború között szertári tisztviselő a tüzéreknél, 1940-től már főtisztviselő.
Forrás: Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára - Személyes Ügyek, 52. évfolyam, 26. szám, 1940.09.12.
Valamikor Budapestre költözött, a IX. kerületben, a Mester u. 24. szám alatt élt.
1941-ben a szertári tisztviselők katonai rangot kapnak, Küllős Imre 1941. szeptember 1-jei nappal századosi rendfokozatot kapott.
Forrás: Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára - Személyes Ügyek, 53. évfolyam, 44. szám, 1941.09.23.
Ezután már csak 1956-ból találunk adatokat forrásainkban. Ekkor Dunapentelén volt állományon kívüli őrnagy. A műszaki feladatok ellátásában segítette Gabula János alezredes főparancsnokot, és részt vett a pentelei eseményekben.
1957-ben bíróság elé állították:
Forrás: Népakarat, 2. évfolyam, 116. sz., 1957.05.21
Majd elítélték 10 év börtönbüntetésre:
Forrás: Fejér Megyei Hírlap, 2. évfolyam, 120. szám, 1957.05.25
Ugyanarról a személyről van szó megerősíti a Hadtörténeti Intézet 2016-ban megjelent kiadványa is, ahol posztumusz ezredesi rangot kapott:
Haláláról nem sokat tudni. Annyi biztos, hogy a Rákoskeresztúri temetőben 1962. január 1-jén temették el (a dátum nem biztos, hogy pontos). Sírját 2015-ben a Nemzeti Örökség Intézete védetté nyilvánította. (300, II. 4, 1.). Forrás: http://intezet.nori.gov.hu/national-tombs/budapest/rakoskereszturi-koztemeto/vitez-kullos-imre/
Édesapja 1938. április 19-én hunyt el 71 éves korában, akit a Debreceni Köztemetőben temettek el (később valószínűleg a feleségét is, azonban sírjuk ma már nincs meg).
Forrás familysearch.org
Papp Zsófia t. ftőrm. 2. Katonai Igazgatási Központ, beosztott altiszt
Papp Zsófia kutatásait utólag a családi iratok alapján kiegészítette Dr. Küllős Imola, Vitéz Küllős Imre leánya az alábbiakkal:
Vitéz Küllős Imre
(Debrecen, 1899. aug.14. – 1962. márc. 13. Márianosztra)
Megnősült Debrecenben, 1942 augusztus 18-án. Felesége Tuster Jolán (banktisztviselő, 1906–2002.)
Gyermekeik: Küllős Imre (Debrecen, 1944. máj.28. – 2016. szept. 27.); Küllős Imola (Klagenfurt 1945. júli.25. –) Küllős Miklós (Debrecen, 1946. okt.17. – 2016. okt. 10.)
Vitéz Küllős Imre 1944 szeptember végén egy evakuálást végző, menekülőkkel teli szekér-oszlop parancsnokaként családjával együtt hagyta el Debrecent, és Karintiában, Ausztriában esett angol hadifogságba. 1946. márciusában megszökve a hadifogságból hazatért Debrecenbe. Családja fél év múlva, 1946 augusztusában egy menekültvonattal követte. „Nyugatos” hadifogolyként és volt katonatisztként nem kapott megfelelő munkát Debrecenben. Kezdetben fizikai munkásként, majd 1950-től Dunaújvárosban (1953-tól Sztálinvárosban) dolgozott építésvezető műszaki szakemberként, és „ingázott” a két város között.
1952 januárjában családjával Kulcsra költözött, majd 1953 nyarán Sztálinvárosba. Mivel nem kapott megfelelő lakást a tanácstól, ún. ”ideiglenes szálláson”, majd társbérletben éltek, 3 gyermeke az 1954/1955-ös tanévtől a közeli Rácalmás Állami Gyermekotthonába került „fizetős” tanulóként.
1956-ban Küllős Imre már Budapesten dolgozott; albérletben lakott és csak kéthetenként járt haza, családjához. Az 1956-os sztálinvárosi ellenállásban, a szovjet megszálló csapatok elleni védekezésben mint állományon kívüli őrnagy, műszaki tiszt vett részt 1956 novemberének első napjaiban. Börtöniratai szerint 1957. február közepén fogták el Mosonmagyaróvár környékén és tartóztatták le.
1957. május 23-án elítélték 10 év börtönre és teljes vagyonelkobzásra. Börtönbüntetése Vácott kezdődött (rabszáma 976.884), és Márianosztrán folytatódott. Itt halt meg tisztázatlan körülmények között 1962. március 13-án, temetése a helyi rabtemetőben március 15-én volt.
Maradványait a Történeti Emlékbizottság exhumáltatta és 1991. július 5-én református szertartással újratemettette a Rákoskeresztúri Köztemető 300-as parcellájába. A 300, II, 4, 1. jelölésű sírhelyet 2015-ben védetté nyilvánították. A temetésre a Pofosz országos és dunapentelei szervezete küldött koszorút.
Vitéz Küllős Imre 1991. okt. 23. alkalmából 1956-os emlékérmet és poszthumusz ezredesi rangot kapott. Majd özvegye és gyermekei külön kérésére „ismeretlen okból” bekövetkezett börtönbeli haláláért özvegye pénzbeli kártérítést, az 1957-es teljes vagyonelkobzásért gyermekei kárpótlási jegyeket kaptak.
Budapest, 2025. augusztus 11.
Dr. Küllős Imola
néprajzkutató, az MTA doktora