- Részletek
- Írta: Mata János
„Én pedig, hogy ne legyen egyszerű az élet- keresgélni kezdtem az itthoni "Augias istálló”-jában ama szombathelyi temető után. S lám csoda történt, mert meg is találtam! Hidd el ez tényleg ritkán esik meg, mert filmes múltam hozadékai szó szerint ellepték a lakást, melyre bízvást ki lehetne tenni a táblát, hogy "MEGTELT". No de a lényeg az, hogy megtaláltam, azt a bizonyos térképet, mely minden bizonnyal talán 1929-ben készülhetett - alján ugyanis ez a dátum áll.
- Részletek
- Írta: Mogyorós Enikő
Az első világháború mindennapjaiba enged bepillantást a Requiem 660 000 katonáért című új időszaki tárlat, amely egy magyar huszártiszt harctéri naplóját eleveníti meg.
A Had- és Kultúrtörténeti Egyesület vándorkiállítása egy honvéd huszár főhadnagy harctéri naplója alapján mutatja be az első világháború harcait, hétköznapjait, az összecsapásokat, az ünnepeket. A harctéri napló szerzője Máriássy László főhadnagy, aki a kassai magyar királyi 5. honvéd huszárezredben teljesített szolgálatot. Tisztként és nemesként megengedhette magának, hogy fényképezőgépe legyen, ezért nemcsak írásban rögzítette élményeit, benyomásait, hanem rengeteg felvételt is készített.
- Részletek
- Írta: Mata János
A reformáció "fáját" '56 november negyedike hajnalán, kis híján kidöntötte az a szovjet páncélos, amelyik végigsorozta a Posta átjáró múzeum felőli oldalát. Mindezt csak azért tudom, mert az esetnek, (a majdnem kidöntésnek) szemtanúi voltunk anyámmal. Ö ugyanis a Postán dolgozott, és amikor hajnalban meghallotta a lövéseket, felrázott engem (én pár órája jöttem meg Miskolcról, a két egyetem magam csinálta összekötőjeként, ahol mindenféle kalandokba keveredtem, de erről egyszer máskor), ami nem volt könnyű, mert hullafáradtan aludtam, szóval felrázott, hogy menjünk, nézzük meg, mi történik. Aggódott a kollégáiért, akik ott maradtak ügyeletben.
- Részletek
- Írta: Dr. Stohl Róbert
Karácsonykor természetes az ember vágya a békére. Nem volt ez másképp az 1. világháború folyamán sem, ahol a harcban részt vevők fokozottan élték meg a béke és a család hiányát. Bár a nagyhatalmak vezetői nem fogadták el XV. Benedek pápa fegyverszüneti felhívását, a katonák mindent elkövettek, hogy a Karácsony hangulatát és szellemét legalább Szenteste felidézzék.
- Részletek
- Írta: Topor István
Nagy érdeklődéssel vettem kézbe a Magyar ezredek a Doberdó-fennsík védelmében című kötetet. Különösen Rózsafi János Felderítő vállalkozások a Haláldombnál – Egy kutatás története című tanulmánya ragadta meg figyelmemet, debreceni vonatkozású tartalma miatt. Ebben a részben számol be a szerző a debreceni 3. honvéd gyalogezred kötelékébe tartozó katonának, Barakonyi Károlynak hőstettéről és tragikus haláláról. A Ki volt Barakonyi Károly? című bekezdésben arról ír, hogy noha több irányban folytatott kutatásokat, mégis csak részinformációkat sikerült róla szereznie. A Debreceni Református Kollégiumtól kapott tájékoztatás szerint Barakonyi Károly nem szerepelt egyik tagintézmény névkönyvében sem.
- Részletek
- Írta: Super User
A kiegyezés után 1868-ban megszületett XLI. törvénycikk a honvédségről és a XLII. törvénycikk a népfelkelésről teszi lehetővé a Magyar Honvédség megszervezését. Az országot hat, majd 1871-től hét honvédkerületre osztották. A törvény 82 honvédzászlóalj szervezését rendelte el. Egy honvéd gyalogos zászlóalj egy törzsből és négy századból állt. Kezdetben csak a törzsek alakultak meg. 1872 végére felszámolták az összes határőr gyalogezredet, ezekből is honvéd zászlóaljakat alakítottak. A honvéd gyalogság létszáma 1873-ra elérte az 150 000 főt.