A Balmazújvárosi Németfalusi Református Templom gyülekezete minden évben megemlékezik az 1945 januárjában GULAG-ra hurcoltakról. A megemlékezésen beszédet mondott a dandár Helyőrségi Zenekarának karnagya, Pál István őrnagy, a gyülekezet főgondnoka, aki családi vonatkozásai miatt személyesen érintettségéről számolt be hallgatóságának e témában.
Balmazújváros lakosságát a német származásúak nagy aránya miatt súlyos mértékben érintette a „málenkij robot”: 1945. január 13-án 547 fő (más kutatások szerint 603 fő) balmazújvárosi magyar embert vittek el a Szovjetunióba. A Kraszníj Lucs bányatelepre deportáltak ősei itt éltek 1776 óta, és német eredetüket bár ismerték, de régen asszimilálódtak, magyarnak vallva magukat. Pál István őrnagy úr elbeszélése szerint felesége nagyapja, Kerekes Péter szintén az elhurcoltak között volt, de soha nem beszélt erről az időszakról a családjában.
Őrnagy úr megemlékező beszéde ITT olvasható.
Kerekes Péter GULAG-on töltött életszakaszáról azonban mégiscsak tanúskodnak a fennmaradt dokumentumok. A Magyar Nemzeti Levéltár adatbázisa, a Szovjet táborok magyar foglyai elnevezésű, kereshető dokumentumgyűjtemény segítségével sikerült igazolni ezt az általa elhallgatott, feledni vágyott, de az utókor számára mégiscsak tanulságos időszakot.
Mert a méltó emlékezés és a történelmi emlékezet tanulságainak, tapasztalatainak megőrzése a jövő nemzetékek számára fontos feladata a hátramaradottaknak.