Idén szeptemberben, a tavalyi évhez hasonlóan, abban a megtisztelő felkérésben részesült könyvtárunk és helyi hadtörténettel foglalkozó kutatócsoportunk, hogy kutatóink tevékenységének elismeréseképpen részt vehettünk előadóként az idei IV. Örökségünk Debrecen konferencián.
A konferencia minden évben a Déri Múzeum támogatásával, Debrecen Megyei Jogú Város Mikrofilmtárának szervezésében valósul meg, és mára a város kulturális rendezvényei között kiemelkedő eseménynek számít. A szervezők célja a cívis értékek bemutatása, megőrzése és átörökítése a jövő generációi számára. A konferencia kiemelkedő, állandó programpontja az Év Cívisháza-díjak átadása, emellett számos, Debrecen kiemelkedő értékeit bemutató helytörténeti előadás közkinccsé tétele az érdeklődő közönség számára.
E meghívás nagyon sokat jelentett kutatócsoportunk számára, hiszen a felkért előadók köre minden évben az építészet, a muzeológia és a helytörténet legjobb szakembereiből szerveződik.
Az ezévi felkérésnek több szempontból is örömmel tettünk eleget, hiszen bemutathattuk az idén százéves császári és királyi 39. gyalogezred I. világháborús emlékművét, annak történetét, amelyhez a centenárium kapcsán kutatócsoportunk legfrissebb kutatásai is kapcsolódnak. Az „Elfeledett emlékezet” Háborús Kegyeleti Kutatócsoport kutatásvezetője, Csákvári Sándor az emlékmű avatásának évszázados jubileumához kötődően vetette fel, hogy vizsgáljuk meg a gyalogezred valós veszteségeit a Nagy Háborúban a rendelkezésünkre álló, folyamatosan bővülő online források segítségével. Az adatelemzést azért tartottuk helyénvalónak, mert az eddig ismert források főként becslésekre szorítkoznak és nagyságrendileg is jelentősen eltérnek egymástól. Mivel az emlékmű avatása jelentős esemény volt és komoly társadalmi támogatottsággal valósult meg, ezért arra voltunk kíváncsiak, hogy a város házi ezredének valós vesztesége mekkora kihatással bírt a hátramaradottak életére és a város további fejlődésére.
A kutatás oroszlánrésze Sándor adatfeltáró és -egyeztető munkáját jelentette, amelynek eredményeként egy komplex adatbázis alakult ki. Ennek adatai a bizonyítható veszteségi esetek alapján a korábbi becslésekhez képest nagyságrendileg jelentős eltérést mutattak. A feltárt adatok alapján a kutatócsoport beosztott kutatója, könyvtárunk főelőadója, Czeglédiné Dr. Lovas Enikő összehasonlító elemzést készített arról, hogy a veszteségi adatok milyen kihatással voltak a helyi társadalomra.
A kutatás eredményeit Enikő ismertette a konferencia résztvevőivel, és összegzésként elmondta, mivel a veszteségi adatok mértéke jóval felülmúlta a korábbi számításokat, ezért az emlékmű felállítása és a háború utáni újrakezdés valószínűleg sokkal nagyobb terhet jelentett a helyi közösség számára, mint azt korábban gondoltuk. Így még inkább érthető az emlékmű felállításának társadalmi támogatottsága, kiemelkedő és tiszteletre méltó a hátramaradottak emlékőrzése és munkája az élet tovább folytatásában.
Fotók: Papp József helytörténet-kutató