„A katonazenekar rázendített a Rákóczi-indulóra. Ennél felemelőbb ünnepélyt rendezni nem lehet...” [1]
A katonazenekarok nagy múlttal bíró zenei együttesek. Magyarországon gyökereik az osztrák örökösödési háború (1740–1748) idejére nyúlnak vissza, amikor még egyes alakulatok saját ötletként és költségen kezdeményezték „zenebandák” felállítását. Ezek az együttesek eleinte nagy elöljárói ellenzést, sőt tiltást váltottak ki; a zenekarok létesítését végül 1777-ben fogadták el azzal a kitétellel, hogy a legfeljebb nyolc oboásból álló zenebanda fenntartását a kincstár nem fedezi. Így a zenekarok kiadásait vagy a tisztek illetményéből, vagy többnyire inkább az ezredtulajdonos költségén rendezték. A későbbiekben a katonazenekarok nagy szerephez jutottak a társasági életben, és az efféle felkérésekből származó jövedelem is hozzájárult fenntartásukhoz.
A francia háborúk idejére már rézfúvós és ütős hangszerekkel egészítették ki az együtteseket, és szerepük annyira fontossá vált, hogy 1806-ban a gyalogezredek zenekarainak létszámát már 34 főben határozták meg. Az 1830-as évek elejétől terjedt el az, hogy a katonazenészek ezredük egyenruhájának változatait viselték. 1867-től már csak a hajtókára varrt fémlant különböztette meg őket alakulatukon belül. 1851-től rendszeresítették a zenekaroknál a karmestereket, és az 1860-as évekre az együttesek alapvető létszámát 38-43 főben határozták meg. A honvéd csapatok zenekarait 1896-ban állították fel, a közös (császári és királyi) alakulatok kereteinek megfelelően, honvéd kerületenként egyet.
A zenekarok játékát nemcsak vonuláskor, hanem rohamnál is alkalmazták. Magyar ezredek rohamindulója a Rákóczi, az osztrák ezredeké a Radetzky-induló volt. Egyes ezredeknek saját, történelmi indulói is voltak, amelyek egy-egy dicső emlékhez kötődtek, és hagyományként játszották ünnepi alkalmakkor. Emellett jellemző volt, hogy az alakulatoknak saját szokásaik alapján díszmenet-repertoárjuk alakult ki, amelyek jellegzetes, egyéni hagyományaikká váltak.[2]
A debreceni helyőrségi alakulatok zenekarai a 19. század eleje óta folyamatosan jelen vannak a városban. Ezért is mondhatjuk, hogy a magyar katonazene egyik legnagyobb múlttal rendelkező együttese a Debrecen Helyőrségi Zenekar. A jelenleg fennálló együttes 2024-ben ünnepli megalakulásának 70. évfordulóját, története pedig összefonódik a legnagyobb hazai katonazenekari fesztivállal is.
A II. világháborút követően, az ország újjászervezésének lezárultával, az 1950-es évek elején merült fel újra az igény egy, az észak-tiszántúli régióban működő katonazenekarra. Ideiglenes jelleggel Nyíregyházán hoztak létre egy sorköteles zenészekből álló katonazenekart, amit a debreceni zenekar elődjének tekinthetünk. Ezt követően 1954-ben Takács József hadnagy és Gyévai István főtörzsőrmester vezetésével megalakult az akkor 15 fős Debreceni Helyőrségi Zenekar, amely a nyíregyházi zenekar áthelyezésével egészült ki. A zenekar vezetését 1957-ben Borovi József főhadnagy vette át, a zenekart a MN 48. lövészezred Pavillon laktanyájában helyezték el. 1977-ben végleg összeolvadt a két zenekar Debrecenben, Petrovánszki Sándor százados vezetésével.
1979-től 1996-ig Stankóczi László őrnagy lett a zenekar karmestere, aki majdnem két évtizedig irányította a zenekar szakmai munkáját. Karmesteri tevékenységéhez számos fúvószenekari hangszerelés kötődik, továbbá a Magyar Néphadsereg ”Fehér” Indulókönyve, és a katonazenekari fesztiválok összevont zenekari kotta-anyagának egy része is az ő érdeme.
1996 után Kis Béla törzszászlós vette át a zenekar vezetését, aki tapasztalt muzsikusként, hozzáértő szakmai irányítás mellett alatt egy új produkcióval gazdagította a zenekar repertoárját: bevezette a zenés alaki, „GyepShow” műsorokat. Ezek a Silver Mazsorett Csoport közreműködésével készült látványos bemutatók mindig nagy közönségsikereket hoztak. Vezetése alatt kapott a zenekar 2000-ben Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzatától Csokonai-díjat, 2001-ben pedig a Pro Pátria Alapítványtól alegységzászlót és Nívódíjat.[3]
Kis Béla tragikus halálát követően, 2001-től Balogh Tamás százados vette át a zenekar vezetését, akinek szakmai irányítása alatt rendszeressé váltak, napjainkra pedig hagyománnyá a Nagytemplomban megrendezett „Adventissimo” karácsonyváró hangversenyek. Fontos külföldi feladatokban álltak helyt: Szlovéniában egy nemzetközi hadgyakorlatnak, illetve Koszovóban pedig a Szent László tábor bezárásának zenei kiszolgálását hajtotta végre a zenekar. A 2001-ben megalakult Hódmezővásárhelyi Helyőrségi Zenekarral kialakított együttműködés eredményeként közös hangversenyeket valósítottak meg.
2009 óta Pál István őrnagy vezeti a zenekart, aki a korábbi hagyományok megtartása mellett újakat is törekedett kialakítani. 2013-tól a Promenád a Helyőrségi Zenekarral című térzene-sorozat keretében az egykori gyalogezredek hagyományos térzene-helyszínein adott koncerteket a zenekar, és az ő szervezésében kerül sor a Passió és a Dominica Palmarum hangverseny-sorozatokra is, amelyeket rendszerint a Nagytemplomban tartanak meg.[4]
Képek:
- Katonazenészek 1820 körül. Doromby József – Reé László (szerk.): A magyar gyalogság. A magyar gyalogos katona története (Budapest, 1939) p. 164.
- Az első katonazenekari fesztivál programja. Hajdú-Bihari Napló, 1977. 06. 17. p. 8.
- Gyepshow. Hajdú-Bihari Napló, 2000. 06. 26. p. 1.
- Zászlóátadás. Archív fotó, Hajdú-Bihari napló, 2003. 05. 28. p. 3.
- A zenekar napjainkban. Fotó: Somogyi András főtörzsőrmester
Jegyzetek:
[1] Radák Lajos (szerk.): A m. kir. debreceni 2. honvéd huszárezred története 1869-1918 (Budapest, 1939) p. 13.
[2] Doromby József – Reé László (szerk.): A magyar gyalogság. A magyar gyalogos katona története (Budapest, 1939) p. 164-166. és Berkó István: Egyezer hadtörténelmi apróság (Budapest, 1925)
[3] A Csokonai-díjról:
Magyar Honvédség Debreceni Helyőrségi Zenekara (vezető: Kiss Béla törzszászlós)
"A zenekar (…) a megye és a város egyik vezető művészeti együttesévé vált. Házigazdája a Nemzetközi Katonazenekari Fesztiválnak, állandó szereplője a Bartók Béla Nemzetközi Kórusfesztiválnak, a különböző városi rendezvényeknek. Több virágkarneválon előkelő helyezést értek el. A Silver Majorette Egyesület tagjaival közös, újszerű produkciójuk a külföldi fesztiválokon is elismerést váltott ki."