MH
Bocskai István
11. Páncélozott Hajdúdandár
Könyvtára

könyvtár - hadtudomány - had- és helytörténet - kiállítások - előadások - műhelymunka

Irodalomjegyzék és hivatkozásjegyzék

Részletek
Írta: Minya Alexandra

Felhasznált irodalom:

  1. Barna, H. (2019). Katonai kegyeleti kultúra és ápolása az ezredforduló utáni Debrecenben. In A debreceni Honvédtemető és Hősök temetője: Forrásközlések és tanulmányok a szabadságharc debreceni ütközetének 170 éves évfordulójára (old.: 179-188). Debrecen: MH. 5. Bocskai István Lövészdandár Könyvtára.
  2. Csákvári, S. (2019). Ismert és lappangó források a debreceni Honvédtemető és Hősök temetőjével kapcsolatosan. In A debreceni Honvédtemető és Hősök temetője: Forrásközlések és tanulmányok a szabadságharc debreceni ütközetének 170 éves évfordulójára (old.: 157-172). Debrecen: MH. 5. Bocskai István Lövészdandár Könyvtára.
  3. Csákvári, S., Majoros, L., & Martinkovits, K. (2019). A debreceni 3-as honvédek és népfelkelők hősi emléke. In A debreceni Honvédtemető és Hősök temetője: Forrásközlések és tanulmányok a szabadságharc debreceni ütközetének 170 éves évfordulójára (old.: 153-156). Debrecen: MH.5. Bocskai István Lövészdandár Könyvtára.
  4. Farkas, G., & Farkas, A. (2019). Pedagógiai lehetőségek a hadisír-gondozásban A hadisír-gondozás és a hősi halottak emlékének ápolása Hajdú-Bihar megye középiskoláiban a hazafias és honvédelmi nevelés keretében. In A debreceni Honvédtemető és Hősök temetője: Forrásközlések és tanulmányok a szabadságharc debreceni ütközetének 170 éves évfordulójára (old.: 189-192). Debrecen: MH. 5. Bocskai István Lövészdandár Könyvtára.
  5. Majoros, L. (2019). A debreceni Honvédtemető és Hősök temetője felújítása (1988. március - szeptember). In A debreceni Honvédtemető és Hősök temetője: Forrásközlések és tanulmányok a szabadságharc debreceni ütközetének 170 éves évfordulójára (old.: 149-152). Debrecen: MH. 5. Bocskai István Lövészdandár Könyvtára.
  6. Papp, J. (2019). A Honvédtemető és a Hősök temetője Debrecenben. In A debreceni Honvédtemető és Hősök temetője: Forrásközlések és tanulmányok a szabadságharc debreceni ütközetének 170 éves évfordulójára (old.: 11-26). Debrecen: MH. 5. Bocskai István Lövészdadár Könyvtára.
  7. Szabó, A. E. (2013). A kulturális örökség joga. Bíbor Kiadó Bt.
  8. Szendiné dr. Orvos, E. (2019). Honvédemlékek Debrecenben. In A debreceni Honvédtemető és Hősök temetője: Forrásközlések és tanulmányok a szabadságharc debreceni ütközetének 170 éves évfordulójára (old.: 71-86). Debrecen: MH. 5. Bocskai István Lövészdandár Könyvtára.

Online hivatkozások:

Összegzés

Részletek
Írta: Minya Alexandra

Dolgozatom során egy kifejezetten kis körben ismert témát dolgoztam fel, viszont mindenképpen jelentős dologról szól. Nem csak a katonai kegyelet értékét, de magát a kulturális örökségvédelmet is szélesebb körben kellene ismerni, hiszen ez minden magyar ember szívügye lehet. A mi országunk emlékeiről van szó, vigyáznunk kell rá, óvnunk kell, hogy az utánunk következő generációk is megismerhessék.

Dolgozatom teljes mértékben elméleti jellegű volt, csak szakirodalmakra, valamint egy beszélgetés anyagára támaszkodtam. Megismertem az örökségvédelem felépítését, szabályozását és az ezzel foglalkozó szervezetekről is új ismeretekre tettem szert. Emellett nem csak erről, hanem a katonai kegyelet helyszíneiről, s a Debrecenben található és katonai sírhelyet rejtő temetők történetét is megismertem.

Kutatásaim során választ találtam hipotéziseimre is. Az első, melyben feltételeztem, hogy a katonai temetők feltárása nagy szerepet játszik Debrecen történelmének megismerésében, bizonyítást nyert, hisz a város temetőiben több időszakból, több háborúból származó hősök is nyugszanak. A temető történetét kutatva olyan történelmi eseményeket ismertem meg, amiket iskolában sajnos nem tanítanak meg, pedig, ha már a városban él valaki, vagy ott tanul, szerintem legalább az 1849. augusztus 2-ai, debreceni csatát illene ismernie.

A következő gondolatom még a dolgozat elején az volt, hogy a katonai temetőben fekvők adatainak, személyazonosságának feltárása bonyolult és nagyon időigényes feladat. Ez teljes mértékben igaz, hisz az „Elfeledett emlékezet” Kutatócsoport tagjai már több mint egy évtizede kutatják a temetőket, hogy minél több és minél hitelesebb adatokhoz tudjanak jutni a katonai halottakról. Ez nem csak Debrecenben van így, hanem az országban mindenütt, hisz mindenhol találni olyan sírokat, sírhelyeket, ahol valamelyik kornak egy vagy több hőse fekszik.

Az utolsó felvetésemet találtam a legérdekesebbnek, mert nem láttam úgy, hogy a katonai kegyelet elegendő hangsúlyt kapna az életben. A tanulmányok kutatása során megtudtam, hogy Debrecenben lehetőség van részt venni hadisír-gondozásban, mely nem csak egyszerű munka a gyerekek, diákok számára, hanem lehetőségük van megismerni a város és a temető történetét rendhagyó tanórák keretében. Valamint egyre több katonai nevelést adó intézmény nyílik az ország területén, hisz Debrecenben ott van a Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégium, valamint már Nyíregyházán is működik a vitéz Mikecz Kálmán Honvéd Kollégium.

Dolgozatom fő kérdésére, hogy miért nincs a köztudatban, hogy ilyen fontos, és egyedülálló temető, emlékhely van a városban, megtaláltam a magyarázatot, hisz a szovjet időkben szinte teljesen elfelejtették az emberek, hogy létezik. Remélhetőleg a kutatók és Kadét Program segítségével többen megismerik és meglátogatják majd ezeket a helyeket.

A téma igazán érdekelt, és örülök, hogy ilyen sok új ismerettel gazdagodtam. A temetőket biztos vagyok benne, hogy ismét meglátogatom majd, és szeretnék még többet megtudni majd róluk, és az ott nyugvókról is.

„Elfeledett emlékezet” és a katonai kegyelet

Részletek
Írta: Minya Alexandra

A történelem során Debrecen területén létezett temetők (a mára már felszámolt felekezeti temetők) sok esetben teljeskörűen, kiemelkedően jól voltak dokumentálva, ezekre azonban csak kitartó kutatómunka után derült fény. A katonai kegyeleti kultúra helyszíneinek adatállománya azonban már nem mondhatta el ugyanezt magáról. A felekezeti temetők esetében a pontos adminisztrációt törvények, temetkezési előírások, valamint a személyes kegyelet indokolta. Ezt azonban a társadalmi változások súlyosan megtépázták, a társadalmi érdeklődésből a nemzeti kultúra több szelete is, főleg a XX. század második felében kiesett. (Barna, 2019)

A többségében rossz állapotban fennmaradt katonai kegyeleti helyek adattára eltűnt, vagy jobb esetben lappangott vagy még mindig lappang valahol, azt talán, de inkább sehogyan sem kezelték. A 2000-es évek elején a legtöbb esetben a nem túl jó állapotú, helyenként olvasható sírfeliratok szolgáltak kutatói kapaszkodóként, és csak remélni lehetett, hogy azok eredeti helyükön vannak. Debrecen a hősi halottak nyilvántartása vonatkozásában majd’ tíz évvel ezelőtt az utolsó helyet foglalta el a megyei jogú városok között.

A XXI. század elején magánszemélyek fogtak hozzá a Honvédtemető és Hősök temetője adatfeltárásához. Csákvári Sándor és Papp József kezdeti törekvéseit dr. Mazsu János történész szakmai szakértőként támogatta már a kezdetektől. A könnyebb feladatnak a temetőtörténet felkutatása bizonyult, kiderült ugyanis, hogy az ott nyugvók hiteles adatait a szokásosnál bonyolultabb lesz feltárni. Az elhantoltak három háborús időszak hősi halottai, viszont a kevés fellelhető forrás között a „Nagy Háború” időszakára vonatkozó kéziratos temetőregiszter és  a II. világháború időszakában temetettek anyakönyve és szintén kéziratos regisztere került elő.

A közérdeklődést felkeltve egyre többen (kutatók és teljes települések) kezdték hősi halottaikat keresni Debrecen területén, emiatt a város pedig arra törekedett, hogy a területén eltemetett hősi halottak hiteles adatfeltárását el tudja végezni. A Honvédtemetőből kiinduló törekvés előbb a város katonai kegyeleti helyeire, az utóbbi években pedig már a mai Hajdú- Bihar megyére szélesedett ki. Erre már nem volt elegendő a magánszemélyek által vállalható keret, szervezeti keretekre volt szükség. Kezdetben ez a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Debreceni Szervezete biztosította. A temetők állapotfelmérését már ezen keretek közt, további magánszemélyek bevonásával lehetett elvégezni (például az izraelita temető teljes állapotfelmérését többnapi munkával és rendkívüli alapossággal vitéz Csizmadia József és felesége a temetőgondnok segítségével végezte el).

A kutatások elért eredményeit különböző szakfolyóiratokban publikálták, valamint konferenciákon jelentek meg, ahol előadásokat is tartottak. Például ilyen volt „Az Orosz Birodalom és az Osztrák-Magyar Monarchia az első világháború idején” című nemzetközi tudományos konferencia, melyet 2014. október 15-17. között, Moszkvában tartottak, és amely során Barta Róbert az Oroszhadifogoly- és Járványtemetőt mutatta be az „Első világháborús orosz katonasírok Magyarország területén” című blokkban.

A kutatások, elért eredmények publikálására állandó és saját felületet kezdetben az MH. 5. Bocskai István Lövészdandár Könyvtárának honlapja, a bocskaikonyvtar.hu biztosított, melynek szerkesztője, később pedig a különböző kiadványok felelős kiadója Martinkovits Katalin könyvtárvezető lett, aki mindezek mellett rendszeres kutató- és publikációs munkákat is végzett. A honlap kiérdemelte a Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhely és a Magyar Hadtudományi Társaság ajánlását.

A kutatások során kiderült, hogy át kell lépni a város határait is az első világháborús áldozatok felkutatásához, így szükségessé vált a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum és a Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok és Háborúskegyeleti Főosztály szakmai segítsége. A szakmai szervezettel való együttműködés ezek után kutatási terv szerinti munkát igényelt, így ez megkövetelte Debrecen Megyei Jogú Város Önkormányzata és az MH. 5. Bocskai István Lövészdandár közös kutatási programjának, az „Elfeledett emlékezet” programnak a létrejöttét. Ez a lépés szükséges volt, mert a tevékenység másfél évtized alatt kinőtte a civil szervezetek kereteit. A kutatócsoport munkáját 2015-től önkéntes műveleti tartalékos informatikus, valamint az ugyanezen évben állományba került megyei hadisírgondozó tiszt is segíti. A munkák alapját a háborús veszteséglisták, a halotti anyakönyvek, ezredtörténetek, hadtörténeti adatbázisok, rendeleti közlönyök, helyi levéltári iratanyagok, továbbá a Hadtörténeti Intézet és Múzeum iratanyaga adta. Az egyre gyarapodó kutatók az adatfeltárástól a lektorig mindent saját költségből álltak, ellentételezés nélkül. Időközben megkezdődött a debreceni katonai alakulatok történetének feldolgozása is.

Megkezdődött egy Debreceni Katonai Emlékhely koncepciójának formálódása Debrecen Megyei Jogú Város és az MH. 5. Bocskai István Lövészdandár együttműködése révén. 2015. november 18-án írtak alá a gondolat jegyében egy szándéknyilatkozatot, mely aláírása után a Debreceni Katonai Emlékhely nevet a sokkal kifejezőbb Debreceni Militárium elnevezés, a kutatócsoport nevét pedig az „Elfeledett emlékezet” Háborús Kegyeleti Kutatócsoport név váltotta fel. A kutatócsoport tagjai: Beke Gábor nyugállományú pénzügyőr alezredes, Csákvári Sándor kutatásvezető, Farkas Gábor százados, Horváth Attila helytörténész, Ilyés Imre nyugállományú rendőr alezredes, Kiss Róbert törzszászlós, Kohánka István nyugállományú mérnök polgári védelmi ezredes, Korompai Balázs főmuzeulógus, történész, Majoros László mérnök ezredes, Martinkovits Katalin könyvtárvezető, Mata János filmrendező, Papp József helytörténész (Koós Károly-, Podmaniczky-díjas és Debrecen Város Csokonai-díjával kitüntetett). Ez az összesítés a tagokról 2016-os, azóta már sajnos Mata János és Majoros László elhunytak. A kutatócsoport szervezeti hátterét 2016 óta a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Debreceni Szervezete és az Őrváros Közalapítvány biztosítja. A rendszeres szakmai együttműködők közé tartozik a Debreceni Egyetem Történelmi Intézete, a Déri Múzeum, a Hadtörténeti Múzeum és Intézet, Honvédelmi Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok Hivatal és még sokan mások is. A szakmai támogatók köre folyamatosan bővül az elért szakmai eredményeknek köszönhetően. A kutatócsoport több tagja is elismerésben részesült már munkájáért.

A kutatók legfontosabb szívügye a Debreceni Militárium, különösen azért, mert jelentős részük volt a felújításokhoz szükséges adatfeltárásokban.

A kutatócsoport munkája hiánypótlónak bizonyul, ugyanis a katonai kulturális örökség különleges részét képezi Debrecen tárgyi-szellemi kulturális örökségének. Ez az örökség a város múltjából fakadóan nagy szeletét teszi ki a magyar nemzeti és egyetemes kultúrának, ennek fenntartása, gondozása pedig erősíti a helyi öntudatot és nemzetösszetartó erővel is bír. Kidolgozásra került a „Debreceni Militárium” program, melynek célja, hogy a város és körzetében található valamennyi katonai kegyeleti létesítmény egységesen legyen kezelve, gondozva, valamint hagyományőrző legyen, de a XXI. század infokommunikációs lehetőségeit alkalmazva mutassa be szűkebb-tágabb közönségnek. Továbbá célja a programnak az is, hogy a honvédelmi értékeket, hagyományokat beemeljék nemzetközi programokba, a nemzetközi közösség hadi kegyeleti és hagyományápoló tevékenységeibe bekapcsolódjanak, és hogy az emlékhely oktatási-nevelési célra is alkalmazható legyen a mai fiatalok számára.

Az „Elfeledett emlékezet” Kutatócsoport tagjai rendszeren részesülnek elismerésekben is, melyre igazán büszke az egész csoport.

A szervezett hadisír-gondozásban a Bocskai István Bajtársi Egyesület partnernek bizonyult a város oktatási intézményei mellett. Egy szervezett alkalommal a Honvédtemető és Hősök temetőjében a legnagyobb létszám 230 fő volt. A Honvédség és Társadalom Baráti Kör középiskolák tanulói számára az 50 órás közösségért folytatott munkaként igazolta és igazolja napjainkban is a hadisír-gondozási feladatokat. A Debreceni Református Gimnázium első éves diákjai minden évben részt vesznek ebben a munkában. A hadisír-gondozási feladatok mellett egy-egy alkalommal „rendhagyó tanóra” is tartozik a programhoz, melyen temető- és településtörténetről hallhatnak, tanulhatnak a résztvevők. A feladatokhoz szükséges eszközöket a debreceni AKSD Kft. biztosítja.

A Kratochvil Károly Honvéd Középiskola és Kollégiumban a temetőgondozás a pedagógiai program és a szabadidős tevékenység részét képezi.

A Magyar Honvédség Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnokság 2. Katonai Igazgatási Központ Hajdú-Bihar megyében végzett munkája során a középiskolás tanulók számára lehetőség van a köznevelési törvényben meghatározott 50 órás közösségi szolgálatot hadisír-gondozási feladatok keretében teljesíteni. A megye középiskolái számára szerveznek gyakorlati tevékenységet, melynek célja a hősi temetkezési helyek, hadisírok és környezetük karbantartása. Ezeken a foglalkozásokon a diákok tanórán kívül, önkéntes alapon vesznek részt, iskolai tanulmányaikhoz nem kapcsolódik. Hősi temetkezési helyek gondozására a Debrecen területén lévő temetőkben van lehetőség, elsősorban a Honvédtemető és Hősök temetőjében, mely a legtöbb hadisírt őrzi, valamint a Köztemető hősi tábláiban. (Farkas & Farkas, 2019)

A foglalkozások célja a honvédelmi és hazafias nevelés, továbbá a hősök és elődeink tiszteletének átadása. A célközönség elsősorban a Kadét Programban5 közreműködő oktatási intézmények 14-18 éves diákjai. A foglalkozások helyszínei adottak, a munkát rendhagyó órák, hely- és hadtörténeti ismertetések színesítik.

Debrecenben a Honvédtemető és Hősök temetője megfelelő helyszín a nemzeti múlt és katonai hagyományok iránti érdeklődés felkeltésére, itt ugyanis a temető meglátogatásának keretében, a helyszínen bemutathatóak a nemzeti és európai történelem sorsfordító eseményekhez kapcsolódó helyi emlékek.

 

5 Kadét program: a Honvédelmi Minisztérium nevelési programja középiskolások számára (Farkas & Farkas, 2019)

Felújításai

Részletek
Írta: Minya Alexandra

A II. világháború befejeződése után a városvezetés nem engedélyezett több temetést a Honvédtemető és Hősök temetője területén, 1945. május 25-i hatállyal lezáratták. Eleinte még rokonok és ismerősök látogatták is a sírokat, de néhány év után a temető feledésbe merült, ezzel együtt pedig a temető karbantartása, gondozása is elmaradt. A természet visszahódította, ami az övé volt: 30-40 év alatt dudva, gaz, fák és bokrok nőttek ott, ahol egykor a gyönyörű, parkosított terület volt. A sírok, az utak eltűntek, és még a kerítést se lehetett belátni, valóságos dzsungel vált a karbantartott, parkosított temetőből. (Majoros, 2019)

1987 tavaszán sok bejelentés érkezett a lakosság részéről a helyőrség-parancsnokságra, hogy a Hősök utcája – Csata utca – Bölcs utca területén megromlott a közbiztonság, a temető területén huligánok, „hippi-bandák” táboroznak. Az üggyel a sajtó is foglalkozott, a városi tanács ülésén pedig a körzet tanácstagja is interpellált. Dr. Ács István, a városi tanács akkori elnöke felhívta Majoros Lászlót, aki akkor debreceni helyőrségparancsnok volt, hogy tartsanak egy megbeszélést a temetőnél, temetőben uralkodó állapotokról. A városi tanács elnöke azt mondta akkor, hogy a város háromszázezer forintot tud fordítani a temető felújítására, és a felelősöket is kijelölték hozzá: „dr. Debreceni Ferenc általános elnökhelyettes, dr. Kovács Lászlóné a pénzügyi szolgálatok és Péterné Baranyai Mária a művelődési osztályról tartották a kapcsolatot a parancsnoksággal.” (Majoros, 2019, old.: 149)

Majoros László a honvédség részéről Zuggó Gábor alezredest bízta meg a temető állapotának felmérésével, a legszükségesebb munkák elvégzésének mértékéről, valamint ezek várható költségéről való jelentéssel. A felmérések elvégzése után kiderült, hogy több ezer takarítási munkaóra, favágó és tuskóhúzó gépek, több száz szállító gépkocsi és még rengeteg egyéb eszköz szükséges a feladat elvégzéséhez, melyre a városi tanács anyagi kereténél nagyobb összegre lett volna szükség. A város ezt azonban nem tudta biztosítani, nem volt rá nagyobb költségvetési keret.

Helyőrség-parancsnoki beosztásánál fogva Majoros László értekezletet hívott össze a 28 Debrecenben állomásozó katonai alakulat parancsnokának, valamint a tűzoltóság, a mentőszolgálat és a két, városban állomásozó szovjet katonai alakulat parancsnokait és politikai helyetteseit is. Az ülés során ismertette a városi tanács kérését, meglepetésre pedig a résztvevők hatalmas lelkesedéssel álltak az ügy mellé, és állították, hogy el kell végezniük a munkát. A maga lehetőségeivel mindenki támogatással és segítséggel biztosította a helyőrség- parancsnokot. Ekkor felmerült a társadalmi kapcsolatok mozgósítása is, például sok civil vállalat, nagyüzem, erdészet került képbe.

A tervező-szervező munka csak ezek után indult el, melyet az Oláh István Légvédelmi Kiképző Központ teljes személyi állomány, a tiszti- és tiszthelyettesi kar, mindenki, „aki élt és mozgott” nagy lelkesedéssel teljesített. A munkát továbbra is Zuggó Gábor alezredes és csapata vezette és irányított. Jelentkeztek azonban önkéntesek is, aki nem csak munkával, de pénzzel, anyaggal, munkagépekkel, üzemanyaggal és jó ötletekkel segítették a munkálatokat.

A legnagyobb segítséget a tűzoltóság munkatársai jelentették az emberi munkával, a fűrészgéppel és az üzemanyaggal. A szovjet hadsereg tehergépkocsival, szerszámokkal és üzemanyaggal támogatott. A debreceni Magyar Gördülőcsapágy Művek a vasas munkákat, az Üvegipari Szövetkezet pedig a kopolitüveget biztosította a felújítási munkák során. A vésnökök a sírkövek felújítása során végeztek felbecsülhetetlen értékű munkát. A Debreceni Parkerdészet tette lehetővé az 55 darab kiszáradt jegenyefa eltávolítását tuskófúró gépek biztosításával. A Temetkezési Vállalat archívumából előkerült temető-törzskönyv hatalmas segítség volt, valamint a vállalat igazgatója, Tronka István szakmai tudása is rendkívül hasznosnak bizonyult a temetőrendezés során, melyek nélkül a feldúlt sírok helyreállítása lehetetlen lett volna. A munkákban a Déri Múzeum is részt vállalt, és a Hajdú-Bihar Megyei Levéltárban is sok ide vonatkozó dokumentum került megtalálásra, melyeknek fellelése és értékelése elsősorban Varga Júlia nyugalmazott főkönyvtáros, helytörténész érdeme. Munkája nélkül sok okmány és adat maradt volna homályban. A felújítást végző csapat a budapesti Hadtörténeti Múzeumtól és a Déri Múzeumtól kapott dokumentumok alapján rendezték be a Hősök mauzóleumát. Töll László, muzeológus anyagi támogatása mellett szakmai munkája is nélkülözhetetlen volt. A közreműködők lelkesedését látva meg is fertőződött, az itt folyó munkák ugyanis nagy lökést adtak számára, később pedig neves hadtörténész lett belőle.

Az elvégzett felújítási és rendezési munkákról Zuggó Gábor alezredes fényképalbumot készített, melyet az 5. Bocskai István Lövészdandár parancsnokának adott át és azóta is a dandár csapatmúzeumában őrzik azt.

A temető rekonstrukciója és bemutathatóvá tétele során részt vevő sok száz sorállományú és hivatásos katonának, továbbá a hozzájuk csatlakozó felsorolt és névtelen civileknek köszönhető, hogy a Honvédtemető és Hősök temetője újra látogathatóvá vált. Akkor még nem gondolhatták, hogy ők teremtik meg az alapot a 21. századi igényeknek megfelelő korszerűsítésnek. A résztvevők önzetlen és alázatos munkája példaértékű és a katonai kegyeleti  múltra tiszteletére tanító hatással van a jelen és a jövő katonái számára.

16

A temetőben nem csak párnakövek jelzik az ott nyugvók helyét (forrás: saját fotó)

Feliratok:

1. kép: Itt nyugszik Borbély Sándor 3. honvéd 1896-1916 Született Nádudvaron Béke poraira! Származott Borbély Sándor és Piros Rozalia szülőktől. Emelé apja: Borbély Sándor

2. kép: E sírkövet emele a szomorodott szivű özvegy Ács Nagy Ágnes igen szeretett néhai férje Terebesi Sutha Mihály meghült hamvai fölé, ki is született padai lelkész néhai Terebesi Sutha Mihály és Kövi Mária kedves szüleitől az 1795-ik évben. A kora özvegységre jutott anya által a Debr. fő iskolában jól kiképzett ifju a polgári pályán is mint 23 évig választott polgár s 10 évig egyházi fő-pénztárnok siker-dusan folytatta életét, míg nem az 1853-ik év jul 7-kén élte 59-ik évében a halál angyala jobb világba szollítá 1856

3. kép: Itt nyugszik Aulik János cs. kir. 101-ik gyalog ezred vitéze. Hősi halált halt 1915. jan. 30. életének 32-ik évében. Áldás poraira! E sírkövet emeltették bánatos szerető szülei.

A következő felújítás 2018-ban egy pályázatnak köszönhetően valósult meg, mely során nem csak Honvédtemető és Hősök temetője katonasírjai kerültek megújításra, hanem a Köztemetőben lévők is, valamint a Hatvan utcai temetőben egy emlékpark kiépítésére és egy emlékmű rekonstruálására is sor került. A Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum célul tűzte ki az ország első világháborús hadisírjainak és hősi temetőinek rendbetételét a Nagy Háború centenáriumának4 alkalmából. A cél elérése érdekében Debrecen városa az elsők közt volt, aki elképzeléseit benyújtotta a méltó emlékhelyek kialakítására.

12

Párnakövek (forrás: saját fotó)

Az 5. Bocskai István Lövészdandár együttműködésével a felújítás első ütemében 2023 első világháborús párnakő került kicserélésre. A második világháborús sírokat rendbe tették, továbbá a sírkert teljes kertészeti és műszaki felújítása is megtörtént. (Internet5)

11

A temető területe természetvédelmi terület, így biztosítják a védelmét (forrás: saját fotó)

A második ütem alatt a hősök panteonja (Hősök mauzóleuma) kapta meg a neki szánt, méltó felújítást. A temető Magyarország egyik legszebben rendbehozott temetője lett, mely méltó nyughelyet biztosít az itt nyugvó tizenhét nemzet hősi halottai számára.

A Honvédtemető és Hősök temetője területén volt valamikor Csige tava, mely azért néha, pontosan kétszer jött elő ismét. Egyszer, amikor a Bölcs utcai házakat építették, másodszor pedig 2017 novemberében, amikor a temetőben munkálatok folytak. Ezen munkálatokat csak 50 centiméteres mélységig engedélyezték végezni. Csige tavának területén azonban a munkák során elsüllyedt egy targonca, így derült rá fény, hogy a „tó” ismét előbukkant – mesélte el Csákvári Sándor a beszélgetésünk alkalmával.

A temető ünnepélyes átadására 2018 novemberében került sor.

„A halott katona már nem ellenség, nyugodjon bárhol a világban, mindenütt megérdemli, hogy megemlékezzünk róla” – hangzott el a mondat az átadási ünnepségen Benkő Tibor, honvédelmi miniszter beszédében.

14

Temetői látkép (forrás: saját fotó)

 

4 centenárium: (itt) az 1. világháború százéves évfordulója

A második világháború időszaka

Részletek
Írta: Minya Alexandra

A második világháború kitörése után az országot újabb hatalmas megpróbáltatás érte, a harctéri sebesültek ismét ezrével özönlöttek a hátországba, így Debrecenbe is. Az ez idő alatt elhunyt, helyi hősöket általában a család, rokonok temették el a Köztemetőben, valamint a város egyetlen működő felekezeti temetőjében, az izraelita temetőben. A katonai kórházban meghalt idegen hősök számára a Honvédtemető és Hősök temetőjét újból megnyitották. Számukra először egy nyugati irányú bővítésben gondolkoztak, azonban kisajátítási gondok adódtak, így a bővítés elmaradt és a meglévő sírkertben alakítottak ki új temetőhelyeket (XI. parcella létrejötte), valamint az első világháborús helyek között jelöltek ki betűvel megjelölt sírsorokat. A magyar katonák mellett ekkor németeket (de románokat és szovjeteket is) temettek ide. A német katonai kórházaknál, így például a Svetits diákszálló udvarán ideiglenesen elhantoltakat is ide hozták át. Debrecen hadszíntérré válása után a Honvédtemető és Hősök temetője nagyon hamar megtelt, a városi közgyűlés pedig 1945. május 25-én úgy döntött, hogy nem bővítik tovább. A temető bezárásáról intézkedő határozat alapján ezután a katonahősöket is a Köztemetőben helyezék végső nyugalomra. (Papp, 2019)

15

Emlékkő a német hősi halottak számára

Felirata:

Zum gedenken der Deutschen Soldaten die im zweiten Weltkrieg im Raum Debrecen gefallen sind und auf diesem Gelände bestattet waren

Die Toten wurden im Jahr 2014 auf den Deutsch-Ungarischen Soldatenfriedhof Budaörs umgebettet

A II. világháborúban, Debrecen térségében elesett és korábban e temetőben nyugvó német katonák emlékére

A sírok 2014-ben áthelyezésre kerültek a Budaörsi német-magyar katonatemetőbe

A temető 1945-ös bezárása után mintegy négy évtizedre politikai árnyékba került, az ott elhantolt hősökről alig esett szó, pedig a temető maga igen különleges volt (és a mai napig az) soknemzetiségű katonahősei miatt. Az „elhallgatás” olyan jól sikerült, hogy Debrecen mai lakosságából sokan még a sírkert pontos helyéről se tudnak. Az 1848/49-es forradalomra és szabadságharcra még meg is emlékeztek, azonban a világháború több ezer elhunyt hősére nem „illett” utalni akkor se. A kegyeleti park egyfajta elzárt kertté vált, ahova eldughattak olyan emlékműveket, mint például a 3-as honvéd szobrot, vagy az 1932-ben bezárt utcai temetőkből kimentett síremlékeket. Néhány évtized alatt a Hősök Mauzóleuma és körülötte a sírkert lehangoló állapotba került, a fejkövek megkoptak és besüppedtek, a cserjék szinte erdővé nőttek, a hősök nyughelye nem éppen kegyeleti szándékukat leróni kívánók búvóhelyévé változott. Az 1980-as években a közakarat hatóságok, civilek és katonák együttműködésével hozzáfogott a rekonstrukcióhoz. Rendbe hozták a Hősök Mauzóleumát, a temető pedig ismét fogadott látogatókat. Mint korábban, a 3-as honvédszoborról szóló bekezdések során is említettem, az emlékmű a honvédség gondozásába, a Kossuth Laktanya kapuin belülre került. A sírkert megtisztítása és a fejkövek újrafestése mellett megindult a történeti kutatás is, mely már mintegy két évtizede tart, de az aprólékos folyamatnak igen nagy jelentősége van. A temetőben nyugvók adatainak elemzése, listázása mára már elkészült és olyan szintre jutott, az összes Debrecenben nyugvó hős és áldozat megtalálható az interneten keresztül.

13

Emlékmű a világháború áldozatai számára

A két világháború közötti időszak

Részletek
Írta: Minya Alexandra

A két háború között a polgárság nagyon szívesen látogatta a Honvédtemető és Hősök temetőjét, kegyeleti parkként gondozták. Az évfordulókon az itt nyugvó katonahősökről ünnepélyes keretek közt emlékezett meg a város és azok, akik itt lelték meg hozzátartozójukat. 1925-ben pénzgyűjtés indult egy, már egy évtizeddel korábban elhatározott nagy szabású emlékhely felépítésének költségeire. A városban ekkor zajló építkezésekbe illesztve a város országos tervpályázatot hirdetett, és 1932-ben elkészült a monumentális „Hősök mauzóleuma” a Csigedomb tetején. Az ott álló Marschalkó-féle szobor ekkor került végleges helyére: a mauzóleum lépcsőjébe beépítve, eredeti elhelyezéséhez képest kissé elfordítva, az épület tengelyéhez igazítva. A nagyszerű panteonhoz vezető belső sétányt a Böszörményi út felé, az újonnan létesített Hősök utcájával hosszabbították meg, ezzel láthatóvá téve a főútról a „Hősök Mauzóleumát”. (Papp, 2019)

Ez azonban valójában nem mauzóleum, csak panteon, ugyanis kutatások során aláástak, és nem találtak alatta holttesteket – tudtam meg Csákvári Sándortól3.

8 A "Nem hősök parcellája" (forrás: saját fotó)

A két világháború közötti időszakban a hadügyminisztériumtól kapott engedélynek köszönhetően a temetőt továbbra is lehetett temetkezési helyként használni. Ekkor jött létre a X. parcella, az úgynevezett „Nem hősök parcellája”. A feltárt temetőkönyv szerint a X. parcellában „23 nem hős” lelt örök nyughelyre, őket és a további, szórványban eltemetettet nem kezelik hősökként. (Csákvári, 2019)

 

3 Csákvári Sándor: a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Debreceni Szervezete „Elfeledett emlékezet” Háborús kegyeleti Kutatócsoport, általános kutatásvezetője, a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár, tanácsosa (http://bocskaikonyvtar.hu/munkaban-az-elfeledett-emlekezet-haborus- kegyeleti-kutatocsoport-is, letöltve: 2022.04.23)

1. oldal / 3