A második világháború kitörése után az országot újabb hatalmas megpróbáltatás érte, a harctéri sebesültek ismét ezrével özönlöttek a hátországba, így Debrecenbe is. Az ez idő alatt elhunyt, helyi hősöket általában a család, rokonok temették el a Köztemetőben, valamint a város egyetlen működő felekezeti temetőjében, az izraelita temetőben. A katonai kórházban meghalt idegen hősök számára a Honvédtemető és Hősök temetőjét újból megnyitották. Számukra először egy nyugati irányú bővítésben gondolkoztak, azonban kisajátítási gondok adódtak, így a bővítés elmaradt és a meglévő sírkertben alakítottak ki új temetőhelyeket (XI. parcella létrejötte), valamint az első világháborús helyek között jelöltek ki betűvel megjelölt sírsorokat. A magyar katonák mellett ekkor németeket (de románokat és szovjeteket is) temettek ide. A német katonai kórházaknál, így például a Svetits diákszálló udvarán ideiglenesen elhantoltakat is ide hozták át. Debrecen hadszíntérré válása után a Honvédtemető és Hősök temetője nagyon hamar megtelt, a városi közgyűlés pedig 1945. május 25-én úgy döntött, hogy nem bővítik tovább. A temető bezárásáról intézkedő határozat alapján ezután a katonahősöket is a Köztemetőben helyezék végső nyugalomra. (Papp, 2019)
Emlékkő a német hősi halottak számára
Felirata:
Zum gedenken der Deutschen Soldaten die im zweiten Weltkrieg im Raum Debrecen gefallen sind und auf diesem Gelände bestattet waren
Die Toten wurden im Jahr 2014 auf den Deutsch-Ungarischen Soldatenfriedhof Budaörs umgebettet
A II. világháborúban, Debrecen térségében elesett és korábban e temetőben nyugvó német katonák emlékére
A sírok 2014-ben áthelyezésre kerültek a Budaörsi német-magyar katonatemetőbe
A temető 1945-ös bezárása után mintegy négy évtizedre politikai árnyékba került, az ott elhantolt hősökről alig esett szó, pedig a temető maga igen különleges volt (és a mai napig az) soknemzetiségű katonahősei miatt. Az „elhallgatás” olyan jól sikerült, hogy Debrecen mai lakosságából sokan még a sírkert pontos helyéről se tudnak. Az 1848/49-es forradalomra és szabadságharcra még meg is emlékeztek, azonban a világháború több ezer elhunyt hősére nem „illett” utalni akkor se. A kegyeleti park egyfajta elzárt kertté vált, ahova eldughattak olyan emlékműveket, mint például a 3-as honvéd szobrot, vagy az 1932-ben bezárt utcai temetőkből kimentett síremlékeket. Néhány évtized alatt a Hősök Mauzóleuma és körülötte a sírkert lehangoló állapotba került, a fejkövek megkoptak és besüppedtek, a cserjék szinte erdővé nőttek, a hősök nyughelye nem éppen kegyeleti szándékukat leróni kívánók búvóhelyévé változott. Az 1980-as években a közakarat hatóságok, civilek és katonák együttműködésével hozzáfogott a rekonstrukcióhoz. Rendbe hozták a Hősök Mauzóleumát, a temető pedig ismét fogadott látogatókat. Mint korábban, a 3-as honvédszoborról szóló bekezdések során is említettem, az emlékmű a honvédség gondozásába, a Kossuth Laktanya kapuin belülre került. A sírkert megtisztítása és a fejkövek újrafestése mellett megindult a történeti kutatás is, mely már mintegy két évtizede tart, de az aprólékos folyamatnak igen nagy jelentősége van. A temetőben nyugvók adatainak elemzése, listázása mára már elkészült és olyan szintre jutott, az összes Debrecenben nyugvó hős és áldozat megtalálható az interneten keresztül.
Emlékmű a világháború áldozatai számára