A két háború között a polgárság nagyon szívesen látogatta a Honvédtemető és Hősök temetőjét, kegyeleti parkként gondozták. Az évfordulókon az itt nyugvó katonahősökről ünnepélyes keretek közt emlékezett meg a város és azok, akik itt lelték meg hozzátartozójukat. 1925-ben pénzgyűjtés indult egy, már egy évtizeddel korábban elhatározott nagy szabású emlékhely felépítésének költségeire. A városban ekkor zajló építkezésekbe illesztve a város országos tervpályázatot hirdetett, és 1932-ben elkészült a monumentális „Hősök mauzóleuma” a Csigedomb tetején. Az ott álló Marschalkó-féle szobor ekkor került végleges helyére: a mauzóleum lépcsőjébe beépítve, eredeti elhelyezéséhez képest kissé elfordítva, az épület tengelyéhez igazítva. A nagyszerű panteonhoz vezető belső sétányt a Böszörményi út felé, az újonnan létesített Hősök utcájával hosszabbították meg, ezzel láthatóvá téve a főútról a „Hősök Mauzóleumát”. (Papp, 2019)
Ez azonban valójában nem mauzóleum, csak panteon, ugyanis kutatások során aláástak, és nem találtak alatta holttesteket – tudtam meg Csákvári Sándortól3.
A "Nem hősök parcellája" (forrás: saját fotó)
A két világháború közötti időszakban a hadügyminisztériumtól kapott engedélynek köszönhetően a temetőt továbbra is lehetett temetkezési helyként használni. Ekkor jött létre a X. parcella, az úgynevezett „Nem hősök parcellája”. A feltárt temetőkönyv szerint a X. parcellában „23 nem hős” lelt örök nyughelyre, őket és a további, szórványban eltemetettet nem kezelik hősökként. (Csákvári, 2019)
3 Csákvári Sándor: a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Debreceni Szervezete „Elfeledett emlékezet” Háborús kegyeleti Kutatócsoport, általános kutatásvezetője, a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár, tanácsosa (http://bocskaikonyvtar.hu/munkaban-az-elfeledett-emlekezet-haborus- kegyeleti-kutatocsoport-is, letöltve: 2022.04.23)