1916 tavaszára állapota annyira megjavult, hogy újra katonai szolgálatra alkalmasnak nyilvánították, és május 3-án főhadnagyi rangban bevonult Königgrätzbe, ezrede akkori állomáshelyére.
Néhány hónapnyi helyőrségi szolgálat után, 1916 nyarán a lábadozó állományból állítottak föl egy új zászlóaljat, amelynek feladata határbiztosítás volt. A zászlóalj négy századból állt, és a 4. század parancsnoka dr. Ecsedi István főhadnagy lett.
A zászlóaljat 1916. július 30-án Erdélybe szállították, előbb Kis-Küküllő vármegye, majd a Tömösi-szoros védelmére. Az Ecsedi-század Hosszúfalunál kapott helyet, a védelmi arcvonal középpontjában. Itt érte őket a román betörés augusztus 28-án hajnalban. Ekkortól öt hónapig tartó védelmi harc kezdődött az Olt mentén. A Puszta Celinánál jelentős túlerő miatti nagy veszteségeket hozó szeptember 30 -október 1-jei ütközetben a 4. század újra a középrészen kapott helyet, tartalékként. Ezt követően üldöző hadműveletek részeként az Ojtozi-szoroson keresztül végül a Kárpátok határgerincéig jutottak, ahol Leánymezőpontjánál a Casinu patak völgyében, már román területen folytattak harcokat. 1917 január közepén az igen megfogyatkozott zászlóaljat szabadságolták, ezzel ért véget erdélyi tevékenysége.
A cikk folytatása itt olvasható.
Képeslap: akpool.de
Térképek: Magyarország az első világháborúban. Lexikon A-Zs. Szijj-Ravasz, Budapest, 2000. p. 157., 329.
Források: Lépes Győző - Mátéfy Artur: A cs.és kir. báró Hötzendorfi Konrád Ferenc tábornagy debreceni 39. gyalogezred világháborús története 1914-1918 (Debrecen, 1939)
Balogh István: Ecsedi István élete és munkássága (Folklór és etnográfia 20. Debrecen, 1985)
Dr. Ecsedi István 1885 — 1936. Sőregi János: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1936 (1937)