A katonadalok éneklése egy-egy eseményhez, helyzethez kötődik. Békeidőben meghatározóak a bevonulási nóták, a kaszárnyadalok s a menetdalok. A háború azonban a hadseregben lévők életét és az egész társadalom életét is megváltoztatja. A katonadalok rendszerint új tartalmakat nyernek, de újabbak születnek.
A katonadalok éneklése egy-egy eseményhez, helyzethez kötődik. Békeidőben meghatározóak a bevonulási nóták, a kaszárnyadalok s a menetdalok. A háború azonban a hadseregben lévők életét és az egész társadalom életét is megváltoztatja. A katonadalok rendszerint új tartalmakat nyernek, de újabbak születnek.
A debreceni császári és királyi 39. gyalogezred bakanótái már egy korábbi cikkben olvashatóak voltak, most következzenek a magyar királyi 3. honvéd gyalogezred kedvelt dalai!
"Amióta a 39-ik gyalogezredet Debrecenből elhelyezték, különösen jól megy itt a hármas honvédbakáknak a sorja. A cívisváros, bár idegenbe került hős fiait sem hagyja el, a messze Csehországban is érezteti velők nagy szívének melegségét, az itthon szolgáló honvédeket még nagyobb melegséggel veszi körül. Ahármas honvédeké lett a Katona-Otthon — a 39-eseknek Königgratzben és Jaromirsban külön kellett felállítani — s ebben a barátságos intézményben nyilvánul meg legközvetlenebbül a hajdúfiúk igaz, magyar kedélye. Itt búcsúztatnak el minden menetszázadot nótaszóval, de nem a cseh-banda cintányéros muzsikája mellett, hanem a legkedveltebb debreceni cigányprímások — az öreg Magyari Imre, a Kiss Béla, meg a Rácz-fiúk — húzzák a honvédbakáknak legkedvesebb nótáikat, amelyekben hej de sok sóhaj száll a Doberdóra. A hármas honvédbakák nótáiból mutatunk be egy színes kis bokrétát az alábbiakban:
Megy a gőzös, ripeg-ropog a kereke, 
Hármas honvéd hajlik ki belőle.
A csákója szépen ragyog,
Látod, babám, én is hármas honvédbaka vagyok.
Megy a gőzös, ripeg-ropog a kereke,
Nemzeti zászló hajlik ki belőle.
Nemzeti zászló azt jelenti,
Nemsokára Doberdóra fogunk menni.
Megy a gőzös, ripeg-ropog a kereke,
Barna kis lány hajlik ki belőle,
Göndör haját fújja a szél,
Látod babám, hiába szerettél.
Ez a legnépszerűbb daluk, de ugyancsak fújják — természetesen inkább csak a fiatalabbja — ezt is:
Lányok, lányok debreceni lányok,
Közületek csak egyet sajnálok.
Ha az az egy köztetek nem vóna,
Elválásom (a Doberdóra) százszor könnyebb' vóna.
Ez sem épen az „öreg csontok"-nak való:
Nincsen olyan kis leány Debrecenben,
Kinek nincsen bakája,
Akinek az oldalán
Minden este ott nem lóg a bakája
Párja nélkül a szegényke oly árva,
Mint aki az egyesbe van bezárva,
Nincsen olyan kis leány Debrecenben,
Akinek nincsen bakája.
Jaj de hosszú a liget,
Bár csak soha ki ne érnénk belőle.
Barna kis lány megijed,
Hármas honvéd odaugrik melléje,
Átöleli, odarántja magához,
Csókot nyom az ici-pici szájára
Nincsen olyan kis leány Debrecenben,
Kinek nincsen bakája.
Jókedvű kis bakanóta ez is:
Ennek a kis lánynak,
Ennek a kis lánynak,
Dombon van a háza.
Magos jegenyefa, magos jegenyefa
Áll az udvarába.
Sűrű a levele, lehajlik az ága,
Hármas honvédbaka, hármas honvédbaka
Jár az udvarába.
Ennek a kis lánynak,
Ennek a kis lánynak,
Hosszú a szoknyája.
Mondtam az anyjának, mondtam az anyjának,
Vágjon el belőle,
Azt mondta az anyja, nem vág el belőle,
Hármas honvédbaka, hármas honvédbaka,
Lesz a szeretője.
Nincs szebb virág a pünkösdi rózsánál.
Nincs jobb ember a mi századosunknál.
Jobbszemére vágja tiszti csákóját,
Háborúba vezeti a századját.
Hármas honvéd, ha kimegy a Nyulasra,
Százados úr az imáját - fúvatja.
Ezredkürtös elfújja az imáját,
Isten áldjon hármas honvéd regruták.
Ti meg lányok öltözzetek fehérbe.
Úgy álljatok a kaszárnya elébe.
Rúgjátok be a kaszárnya rácsos kapuját,
Úgy sirassa minden lány a babáját.
Mély hangulat száll föl ezekből a dalokból:
Levelet hozott a tábori posta,
Minden baka a magáét olvassa.
Egy legénynek a rózsája
Azt írta a rózsaszínű kártyára (hogy):
Úgy verekedj édes rózsám,
Hogy a cárnak ne maradjon kozákja.
Levél ment a szőke Tisza partjára,
Olvassa egy barna legény babája:
Édes rózsám, kis galambom,
Gondolom, hogy a végéig kitartunk.
Hazamegyünk nemsokára,
Elfogyott már a cár minden kozákja.
Anyám, anyám, kedves édes anyám.
De szomorú vasárnap délután.
Házunk előtt kilenc cigány húzza,
Engem pedig visznek a Doberdóra.
Hármas honvéd kész az indulóra,
Főhadnagy úr a parancsot adja:
Szuronyt szegezz, rohanj csak előre,
Rá se gondolj a régi szeretődre!
Debreceni Nagyerdőben szépen szól a nóta,
Viszi a szél messze földre, el a Doberdóra,
Hármas honvéd szívéhez kap . . .
Golyó ment beléje,
De a lelkét magyar nóta
Viszi föl az égbe.
A nóta az élete a hármas honvédbakának, amint énekli, ha meg hal is — magyar hősként — a lelkét magyar nóta viszi föl az égbe . . . (dr. sz. I.)"
Forrás: Pesti Hírlap XXXVIII. évf. 13,144.szám 1916.július 30. 13.p., Budapesti Hírlap 239. sz. 1916. augusztus 28. 6.p.
Kép forrása: Színházi élet XXVIII. évf. 45. sz. 1938. október 29. 13.p.