Kiss Róbert, a 39. gyalogezred történetének elhivatott kutatója, az „Elfeledett emlékezet” Háborús Kegyeleti Kutatócsoport tagja idei nyaralásán Szlovénia és Olaszország rengeteg látnivalója között egy különleges magyar vonatkozású helyszínt is útba ejtett. Róbert azonban az élménygyűjtésen túl terepfelmérést is végzett, amelynek eredményei továbbgondolásra érdemesek.
Goriziától mindössze 10 km-re található egy kis szlovén település, Lipa, amelynek a nevét valamikor az ezredben mindenki ismerte. Itt létesült az isonzói harcok egy részében az ezred sebesültgyűjtő helye. A sebesülteket a település nyugati oldalán gyűjtötték össze egy ház udvarán, ahol deszkabarakk épült a sebesültek fogadására. A súlyos sebesültek, akik sérülésük következtében hősi halált haltak, illetve a peremvonalban elesettek a település melletti ezredtemetőben kerültek eltemetésre. E temető bejáratán tábla is hirdette egykor: Cs. és Kir. Debreczeni 39-es Hősök Temetője. A településen más ezredeknek is volt temetője, így a 39-es temető jobb oldalán a szegedi cs. és kir. 46. gyalogezred, illetve a település egy másik pontján a temesvári cs. és kir. 61. gyalogezred temetője létesült.
A lipai temetőbe jellemzően az ezred legénységi állományú tagjait temették, de néhány esetben ettől eltértek. A sírok észak – déli irányban húzódó sorokban lettek kialakítva, így nyugat – kelet tájolásúak, akárcsak honfoglaló őseinknél. Így ott nyugvó katonáink hazánk felé néznek. A temető közepén egy obeliszk található, melynek felületét felújították, megbontva az eredeti állapotot. Vass Antal tábori lelkésznek köszönhetően létezik egy viszonylag közeli kép az obeliszkről, mely annak déli és nyugati oldalait ábrázolja: a déli oldalon egy kereszt, míg a nyugatin egy Dávid-csillag volt látható. Feltételezhető, hogy ennek megfelelően a másik két oldalon is vallási jelképek díszíthették, amelyekből az egyik a református kehely szimbólum, a másik a görögkatolikus kereszt lehetett (az ezred katonáinak túlnyomó többsége református, római- és görögkatolikus, valamint izraelita volt). Emellett a déli (a bejárat irányába néző) oldalon volt egy évszám is: 1916.
A temetésekre 1916 augusztusától 1917. október végéig került sor. A katonákat egyes sírokba temették, de előfordult többes temetés is. Így jól látható a Vass-féle kép előterében egy ilyen sír (balján Tóth Imre, jobbján Richer Márton sírja). A temető keresztjei már nincsenek meg, ellenben az azt körülvevő alacsony kőkerítésen néhány fémtábla található katonák neveivel. Egyes helyek arra engednek következtetni, hogy kőkeresztek is voltak a falon, illetve több tábla. Mindenesetre négy 39-es katona táblája a mai napig a kövekhez van rögzítve. Található azonban egy újabb tábla is, amely viszont nem 39-es katonának állít emléket: Gregor Remška 1875 – 1916. grob. st. 79.
A temető gépjárművel is megközelíthető, bár egy keskeny, aszfalt nélküli utat kell használni, így célszerűbb leparkolni a település szélén, és gyalog folytatni utunkat. A 39-esek, jelenlegi ismereteink szerint legalább 286 fő, 46-os bajtársaikkal együtt csendes, nyugodt környezetben alusszák örök álmukat.
A cs. és kir. 39. gyalogezred lipai hősi halottainak adatbázisa ITT kutatható.
Az adatbázis forrásai a tábori halotti anyakönyvek, valamint a Hajdú és Bihar vármegyei veszteséglisták.
Róbert útjáról élményei saját blogjában, A lipai ezredtemető c. cikkében ITT olvashatóak.