Könyvtárunkhoz érkezett kérés alapján sikerült feltárni a 16. közös huszárezred Debrecenben állomásozó pótkerete egyik parancsnokának életútját. Szerencsénk volt, az Arcanum, Hungaricana és az Osztrák Nemzeti Könyvtár digitalizált adatbázisa rengeteg információt tartalmazott róla.
„Hálásan köszönöm gazdag küldeményét, álmomban sem mertem volna remélni, hogy ennyi mindent lehet Nedeczky Ferencről találni! ... Ha személyes emlékről nem is lehet szó (1 éves voltam, amikor – mint most megtudtam – Nedeczky Ferenc meghalt), talán egy visszaemlékezésről beszámolhatok, amit gyerekkoromban anyámtól hallottam: egy család gyerekekkel lovas kocsin hajtottak, amikor a lovak valamitől megvadultak és elkezdtek vágtatni. Nedeczky Ferenc éppen szembe jött az úton és ezt messziről látván, kitárt karokkal a lovakkal szembefutott, amitől ezek visszahőköltek, ő pedig elkapta az egyiknek a zablaszíját és ezzel megakadályozta a valószínű balesetet. Persze, hogy ez gyerekkori fantáziámat annyira foglalkoztatta, hogy a történet még most is eszembe jutott.”
Nedeczei Nedeczky Ferenc 1885-ben a kadétiskolát befejezve a császári királyi 7. huszárezredhez került.
Forrás: Österreichischer Soldatenfreund, 1885. augusztus 21.
1886-ban a huszárezred törzse és pótkerete Pécsett volt, legénységét Kecskemét, cs. kir. 38. és Szolnok cs. kir. 68. gyalogezredek hadkiegészítési területéről toborozta. 
Forrás: Kais. Königl. Militär-Schematismus 1886 (Wien, 1885) Cavallerie
1887-től már hadnagyi rangban van, 1891-ben főhadnagyi rangot kap.Az 1982-es sematizmusban már főhadnagyként szerepel. (Schematismus für das k. u. k. Heer und für die k. u. k. Kriegs-Marine 1892 (Wien, 1892) K. u. k. Heer, Cavallerie).
Az 1896-os millenniumi ünnepségek keretein belül hadügyi kiállítást szervezetek. A kiállítás a jelenkornak és a hadtörténetnek is emléket állított.
A kiállítás előkészítői között ott találjuk Nedeczky Ferenc főhadnagy nevét is.
(Forrás: Melichár Kálmán: A hadügyi kiállítás története. In. Magyarország közgazdasági és közművelődési állapota ezeréves fennállásakor és az 1896. évi ezredéves kiállítás eredménye 4. kötet (Budapest, 1897)
1899-ben az ezred pótkerete már Debrecenben van, a huszárezred törzse, 1. és 2. osztálya még Nagyváradon állomásozik.
1899-ban kitüntetést kap, Vörös-sas rendet, amely a 2. legmagasabb porosz katonai és polgári kitüntetés volt.
1900-ban a huszárezred törzse és 2. osztálya Debrecenbe települ az újonnan elkészült Vilmos huszár laktanyába, az 1. osztály Nagyváradon marad, a pótkeret pedig Budapestre kerül. Az újoncokat a 4. hadtest területéről kapja.
Schematismus für das k. u. k. Heer und für die k. u. k. Kriegs-Marine 1901 (Wien, 1900) K. u. k. Heer, Cavallerie
Huszárok kiképzésével kapcsolatos könyvet is fordított.
Forrás: Corvina, 1901, 24. évf. 34. sz. 1901.12.10 / 34.
1902-ben debreceni úrleányt, fenyéri Zádor Lajos, a debreceni Kereskedő Társulat elnökének lányát jegyezte el.
Forrás: Budapesti Hírlap, 22. évf. 25. sz., 1902.01.26.
Zádor Vilmával műkedvelő előadáson ismerkedett meg.
Forrás: Nagybákay Antal Zelmos: Műkedvelő előadások és hangversenyek egy debreceni polgárcsalád levelesládájának dokumentumai alapján (1874–1911). In. A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1995-1996. Debrecen, 1998.
Tagja volt a Debreceni Lovaregyletnek.
Forrás: Vadász- és Versenylap 47. évf. 29. sz., 1903.05.02.
A huszárélet békében sem volt veszélytelen, balesetek előfordultak.
Forrás: Magyar Nemzet, 1904. 23. évf. 196. sz. 1904.08.16.
1902-ben már 1. osztályú százados a 7. közös huszárezredben.
1911-ben őrnagyi rangot kap, egy évvel később áthelyezik a 16. közös huszárezredhez, a Debrecenben állomásozó pótkeret parancsnoka lesz.
Forrás:Schematismus für das k. u. k. Heer und für die k. u. k. Kriegsmarine 1913, Wien, 1912. K. u. k. Heer, Kavallerie
Kitüntetései: Signum Laudis, 3. osztályú Katonai szolgálati jel, bronz Jubileumi Udvari Emlékérem, Katonai Jubileumi Kereszt.
A Pesti Napló 64. évf. 163. sz. 1913.07.11-én megjelent cikke, "Tisza diszpolgárságai, Izgalmak Aradon és Debrecenben” szerint a gyűlés idején ő volt a készenlét parancsnoka:
Csapattársa írta róla:
„Debrecenben ekkor a „káderoknál” Nedeczky Ferenc őrnagy volt a parancsnok, azelőtt hetes huszár. Úr, joviális; kétszer láttam: mikor remondákat vittem oda Lábodról, s mikor leszerelésre vezettem 1913. nyarán a mozgósítás után tartalékosainkat. A káder alosztályparancsnoka volt kiscsoltói Ragályi Miklós főhadnagy, az ezrednek önkéntesből lett egyik legkiválóbb tisztje. Lovaglótanár, mint lovasra azt mondták: eine Klasse für sich, szóval különlegesség. Mint embert tiszttársai legénysége is egyformán szerették. Egyébként Balajton Borsodban ezerholdas” (Erdőss család törénete, fabryszabolcs.hu)
1914. február 23-án Miklóssy István görög katolikus püspök elleni merénylet egyik kivizsgálója:
Forrás: Budapesti Hírlap, 1914. 34. évf. 47. sz. 1914.02.24., Dunántúl, 4. évf. 44. sz., 1914.02.24.
A háború kitörése után továbbra is a pótkeret parancsnoka, alezredessé léptetik elő.
Forrás: Az Est, 5. évf. 287. sz. 1914.11.07.
A Vadászlap c. újságban (35. évf. 30. sz. 1914.11.25) egy cikk jelenik meg a debreceni kaszárnyáról:
A háború alatt segítette a Vöröskereszt és a Hadsegélyező Hivatal jótékony célú kiállításának szervezését. (Budapesti Hírlap. 35. évf. 272., 274. sz. 1915.009.30, 10.02)
1915-ben nyugdíjba vonult, ebből az alkalomból a Ferenc József rend középkeresztjét kapta.
Forrás: Neue Freie Presse 1916.01.16. 33. old.
1918 elején a "Vadászlap" c. újságban (39. évf. 11. sz. 1918.04.15.) megjelent írása tájékoztatott arról, hogy a háború idejére reaktiválták, majd ezredessé léptették elő.
A huszárezredes a leterített óriási vadkannal.
A Tanácsköztársaság idején a rákospalotai leánynevelő intézetben raboskodott (Új Nemzedék, 3. évf., 236. sz. 1921.10.22)
A debreceni Déri Múzeum és a Hadtörténeti Múzeum gyűjteményét is gyarapította különböző tárgyakkal (Magyar Katonai Közlöny, 1924,12. évfolyam, 410. old., Zoltai Lajos: Jelentés Debrecen sz. kir. város múzeumának és Közművelődési Könyvtárának 1922 és 1923 évi működéséről és állapotáról (1924)):
1930-ban az úságcikk megszületése idején már nagy valószínűség szerint nem Debrecenben lakott.
Nemzeti Újság, 12. évfolyam, 272. szám, 1930.11.29.
1933-ban hunyt el székesfehérváron. 
(Nemzeti Újság,15. évf., 102. sz. 1933.05.06)
Martinkovits Katalin
{fastsocialshare}