80 évvel ezelőtt, 1940. június 8-án, 56 éves korában váratlanul elhunyt Márton Ferenc festőművész, grafikus, szobrász, az Uj Magyarság c. lap belső munkatársa. Azaz nemcsak az ecset és a véső, hanem a tollnak is mestere volt. Ő alkotta meg a debreceni 3. honvéd és népfelkelő gyalogezred emlékművét, ahogy akkoriban a napilapokban nevezték a „debreceni honvédemléket”.
Elsősorban festő és grafikus volt, az első világháború kitörése előtt különböző hetilapokban megjelenő novellák, elbeszélések illusztrátoraként találkozunk a nevével, legtöbbször az „Új idők” szépirodalmi, művészeti és társadalmi képes hetilap hasábjain. Az aktuálisan megjelenő Jókai Mór vagy Benedek Elek műveit is illusztrálta. Az 1914-es téli tárlaton az „Erdőirtás Csíkországban” című festménye nagy sikert arat. Az 1915-ös tavaszi tárlaton pasztell-kréta tájképeivel jelent meg. Majd Budapest kiküldötteként harctéri festő lesz, először a szerb harctérre megy.
Forrás: Rajzoktatás 18. évf., 9. sz. 1915.11.01.
Harctéri rajzait, festményeit a sajtóhadiszálláshoz beosztott művészek számára a Nemzeti Szalonban rendezett kiállításokon láthatta a közönség. A szerb harctér után az olasz front következett.
Fronton készített arcképeinek egy részét megtaláljuk az 1916-ban megjelent Magyar Hősök c. kiadványban.
Forrás: Magyar Hősök 1914-1916. szerk. Tábori Kornél, Bp., Pesti Napló Különkiadása, 1916. 25.o.
Kevesen tudják róla, hogy I. osztályú ezüst Vitézségi Érmet kapott.
Forrás: Pesti Napló, 67. évf., 318. sz. 1916.11.17.
A sajtóhadiszállás művészeinek a Nemzeti Szalonban rendezett 2. kiállításon, 1917-ben egyik festménye a „Pergőtűz a Monte St. Michele-n” volt.
Forrás: Vasárnapi Újság, 64. évf. 6. sz. 1917.02.11.
Élete utolsó éveiben, közel 50 évesen tért át a szobrászatra, alkotásainak többsége Siklódy Lőrinc szobrászművésszel közösen készült. Háborús emlékművek közül a budapesti 1-es honvédek hősi emlékműve (1938), a csömöri hősi emlékmű és országzászló (1939) és a debreceni honvédemlék (1940) fűződik a nevéhez.
A debreceni 3-as honvédek és népfelkelők hősi emlékét 1940. június 1-jén, egy szombati napon helyezték talapzatára, az akkori Tisza István Egyetem előtt, ebben az időben még kietlen, kevésbé lakott Nagy Lajos király téren magasodott. Június 2-án az országos napilapok szűkszavúan adták tudtul, hogy Debrecen hősi emlékművet állított a dicső 3. honvéd gyalogezred emlékére, de a leleplezés egyelőre elmaradt.
A fotó a kozterkep.hu weboldalról származik, feltöltője Nyúl Imre helytörténeti kutató, nagyapja Szűcs Imre készítette.
Cikk forrása: Ujság, 16. évf., 123. sz. 1940.06.02.
Az emlékmű egészen 1961-ig állt a Nagy Lajos király, majd 1959-től Március 21 téren. Egy munkásmozgalmi emlék felállítását már ekkor elhatározták.
Forrás: Hajdú-Bihari Napló, 16. évf., 168. sz. 1959.07.19.
Dr. Béres András a Hajdú-Bihari Napló 1960.10.16-án megjelenő számában Kiss István szobrász alkotását ismerteti, ebben a cikkben találunk leírást a lebontandó honvédemlék újbóli felállításának lehetséges helyszíneiről.
A sors fintoraként pontosan 21 év elteltével, 1961. június 1-jén tudósított arról a Hajdú-Bihari Napló, hogy a munkásmozgalmi emléket már talapzatra emelték.
Végül is mikor került a szobor a Honvédtemető, Hősök temetőjébe sajnos nem sikerült megtalálni, de a temető 1986-ban kezdődött felújítása idején a Kossuth laktanyába került. Már több mint 30 éve, leghosszabb időt ezen a helyen töltve emlékezteti az utódokat a 3-as honvédek és népfelkelők hősies áldozatvállalására.
A szoborállítás nehézségeiről ezen a linken, valamint a Kossuth laktanyába kerüléséről ezen a linken lehet olvasni.
Martinkovits Katalin