A Debreceni Református Főgimnázium fiatal tanára 1914 augusztusában, a császári és királyi 39. gyalogezreddel, mint tartalékos hadnagy indult a frontra. 19 csatában vett részt, de az utolsóban egy tüzérségi repesz végzett vele.
„Duzzadó piros élet, sokat ígérő szép tehetség, egy magasra ívelni kezdő, nagy reményekre jogosító életpálya. Aztán jön egy átkozott gránát, s a piros élet holthalaványra sáppad, tehetség, remények várakozások szertepattannak szétfoszlanak, mint hulló rakéta szikrái a borús éjszakában." - e mementóval emlékezett az 1916. szökő esztendőre kiadott Debreczeni Képes Kalendáriom, a fiatalon, a fronton hősi halált halt Dr. U. Szabó Gyulára a debreceni református főgimnázium tanárára. Ezzel az írással tisztelgünk hősiessége előtt.
126 évvel az ifjú, Ujvárosi Szabó Gyula elindult az élet rögös útján. Hajdúböszörményi előkelő család gyermekeként az elemi- és a középiskola elvégzése után, a kolozsvári egyetemen sajátította el a tudományokat. Öt év tanulás után megszerezte tanári és doktori oklevelét. Az iskolai évek alatt sem tétlenkedett, visszatért szülőföldjére és tanárjelöltként részt vett a református főgimnázium munkájában. 1909-től 1910-ig, egy éven át napidíjas volt a Kultuszminisztérium szakkönyvtárában, ezzel párhuzamosan tanított a főváros V. kerületében található főgimnáziumban, ahol elméleti tudását átültethette a gyakorlatba. Ezt követően felszerelt, majd zászlósi ranggal hagyta el a katonaságot.
1911. fordulópont az életében, megérkezik a cívisvárosba. A kivételes tehetségű fiatal a Debreceni Református Főgimnáziumban helyezkedik el, ahol tudásával, lojalitásával, áldozatkészségével és emberszeretetével kivívja a diákok és tanártásai tiszteletét, szeretetét és bizalmát. Erről így ír a Debreczeni Képes Kalendáriom egykori száma: „…kartársai őszinte ragaszkodását hamar sikerült megnyernie, ugyannyira, hogy mihelyt egy szakjába eső rendes tanári kathedra üresedett, a közbizalom a főgimnázium magyar és latin irodalmi rendes tanszékét fiatal kora mellett is neki juttatta."
Amint Magyarország belépett az első világháborúba, a hadbahívó parancs szavára, tartalékos tisztként azonnal felszerelt. 1914-ben U. Szabó Gyula maga mögött hagyva szeretett hazáját elindult annak védelmére, a frontvonalra. A debreceni református főgimnázium kivételes tehetségű fiatal tanára tartalékos zászlósként vett részt a harcokban, végig küzdött társaival az oroszok ellen Galíciában. A bakák nagyon szerették, mindig lelkesítette őket, hősiességével pedig kivívta elöljárói tiszteletét is. 1914. október 15-én azonban harcközben eltalálta egy gránátszilánk, melybe belehalt. Khyrow és Przemysl között fekvő Nowe miasto-nál elesett bajtársaival együtt tömegsírba került. Egy évvel később a család hazahozatta földi maradványait, és katonai tiszteletadással temették újra a debreceni Hősök Temetőjében.
U. Szabó Gyula sírját a mai napig sokan ápolják - sőt a múlt évben a 39. Lövészzászlóalj 1. százada örökbe fogadta, illetve a Református Kollégium Gimnáziuma is védnökséget vállalt felette. Az önkéntesek minden évben, a Parknapok alkalmával gondozzák az emlékhelyet és környékét a Hősök Temetőjében. Az utókor így tiszteleg a fiatalon hősi halált halt U. Szabó Gyula emléke előtt, aki legféltettebb kincsét, az életét adta hazájáért, mely példaértékű a jövő nemzedékének.
Tóth Andrea
Szöveg és kép forrása:
Debreczeni Képes Kalendáriom [időszaki kiadvány]. – Digitalizált időszaki kiadvány. – 16. évf. (1916) – Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár, 1916. 37-39. p.