Időről időre felbukkan egy, a Honvédtemető – Hősök temetőjéhez kapcsolódó furcsa városi legenda. E hiedelem feltételezése szerint a Honvédtemetőben található első világháborús emlékoszlop máshonnan származik: valójában az eredetileg a 2-es huszárok laktanyájában felállított emlékmű oszlopa, vagy a Hatvan utcai temetőből került át mostani helyére.
A feltételezés alapja az a valós tény, hogy az I. világháború egykor volt emlékei közül több mára eltűnt. Tudunk ugyan a létezésükről, leírásuk, esetleg fotódokumentációjuk is fennmaradt, de sorsuk ismeretlen. Így jártak nem csak a fent említett, egykor volt két emlékhely oszlopai, hanem a 39-esek Pavillon laktanyában felállított emlékobeliszkje is.
A csapattestek saját emlékhelyének kialakítása, illetve a temetőkben az első világháború akár utólagos katonai áldozatai számára emlékhely létesítése jellemző és fontos gesztus volt az 1920-as évek egyes társadalmi csoportjai és az egész magyar társadalom számára. Az I. világháború rengeteg áldozata és össztársadalmi kihatásai már 1915-ben érződtek, így a belügyminiszter a „hadi emlékművek emeléséről” szóló körrendeletében határozta meg az emlékművek létesítésének körülményeit.[1]
1916. augusztusára a műemléktervek véleményezője a körrendelet megalkotását kezdeményező Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság (HEMOB) lett, amely egy olyan hősi emlékek mintakatalógusát javasolta alkalmazni, amiben a hazai művészek és iparosok színvonalas emlékműterveit gyűjtötte össze.
Ezt követően az 1917/VIII. törvénycikk előírta, hogy minden község (város) anyagi erejének megfelelő, méltó emléken örökítse meg hősi halottai nevét, és azokét, akik kimagasló szolgálatukat bizonyították. A hősi emlékművek felállítása – a belügyminiszter eredeti szándéka és a nehéz anyagi helyzet ellenére – már a háború ideje alatt megkezdődött, a közösségi összefogások eredményeként.[2]
A belügyminiszter már 1916-ban az egyes katonai parancsnokságok kötelékében külön osztály, az ún. Hadisírok Felügyelősége szervezéséről rendelkezett, és munkájukhoz a közigazgatási hatóságok legmesszemenőbb támogatását kérte. A katonai temetők gondozási költségei a honvédelmi tárcát, a többi sírok esetében a települést, illetve az egyházat terhelték. 1920-ban rendeleti úton a Honvédelmi Minisztérium 36/d. alosztálya hatáskörébe rendelték a katonai körletek hadisír felügyelőségeit,[3] majd 1921-től a honvédelmi miniszter a részletes végrehajtással a vármegyei katonai parancsnokokat bízta meg, és így a Hadisírok Felügyelőségén keresztül a kivitelezésre kerülő tervek mind a HEMOB zsűrijének engedélyével készültek el.[4] A Debreceni Katonai Körletparancsnokság alá tartoztak területileg Szabolcs (Nyíregyháza), Szatmár-Bereg (Mátészalka) és Hajdú-Bihar (Debrecen) vármegyék, és feladatkörébe tartozott a katonai személyi nyilvántartás kezelése a vármegyei statisztikai hivatalok alárendelése folytán.
Debrecenben ennek megfelelően több helyen létesültek hősi emlékhelyek. A város régi, felekezeti temetőiben is voltak katonai parcellák, amelyet az egykori Hatvan utcai temető esetében elkerített részként jelöl az 1917-es katonai temetőkataszter[5]. Az 1943-ban kiadott leírás[6] a bezárt temetőben akkor is fennálló, egyszerű kivitelű műkő oszlopként mutatja be az emléket. Felirata a következő: „1914-1918. Hat nemzet hős fiainak porait rejti a föld itt, kik örök nyugalmat leltek ott, hol a hazaszeretetet, áldozatot ellenségben is tiszteli az emlékezet”.
Egy 1922. augusztus 27-én kelt sajtóhír tudósít először a debreceni 2-es huszárok emlékművéről, ami laktanyájukban került felállításra.[7] Az ifj. Csanak József építész készítette emlékoszlopot a Nagy Háborúban hősi halált halt bajtársak emlékére emeltette az ezred, a bajtársak adományaiból. Érdekes módon az emlékműről két évvel később, 1924-ben újabb leleplezés híre jelent meg: 1924. szeptember 21-én a hősi halottakról megemlékező ünnepély keretében avatták a laktanyában a Tisza István-emlékszobát, és emellett leleplezték az ezred hősi halott tisztjeinek és legénységének táblákba vésett névsorát. Ekkor kapunk leírást az emlékműről is, miszerint „A szobor talapzatára egy keresztbefektetett kard és egy huszárcsákó van helyezve”.[8]
Régi szokás volt a katonahősökről is megemlékezni halottak napján, de a világháború időszaka alatt ennek a szokásnak a jelentősége különösen megnőtt, és a két emléknap összefonódott. Ezt a kialakult szokást[9] szentesítette a honvédelmi miniszter 1922-ben[10], mikor elrendelte a hősök emlékünnepének megtartását halottak napján. Az ünnepségre november 2-án került sor a Hősök Temetőjében, ahova kivonultak a városi hatóságok, a katonaság és a tisztikar Kratochwil Károly vezetésével és a tanintézmények. Az ünnepély központi eseményei a Hősök emlékoszlopánál zajlottak le, ahol a díszszázadok sorfala között kegyeleti megemlékezést és koszorúzást tartottak.[11] Az emlékoszlopot 1922 decemberében Debrecenbe látogatva megkoszorúzta József Ferenc főherceg is, a volt 39-es gyalogezred bajtársi ünnepség záró eseményeképpen.[12] 1924-től a hősök napja nemzeti ünneppé lett, emléknapját elkülönítve a halottak napjától, május utolsó vasárnapján rendelték megtartani.
Ebből is látható, hogy a három kérdéses emlékoszlop egyazon időszakban került felállításra, és formájuk, kivitelük, szövegezésük eltérő. Fennállásuk huzamosabb ideig saját eredeti helyükön valószínűsíthető. A Hatvan utcai temetőt 1932-től, a Köztemető megnyitásával egy időben végleg használaton kívül helyezték, a laktanyák, akárcsak napjainkban, civil forgalom elől elzárt katonai objektumok voltak, a Honvédtemető – Hősök temetője föllelhető dokumentációjában az emlékoszlop helye nem konkretizált. Feltételezhetőleg ez utóbbi a temető állapotváltozásaihoz köthetően valóban vándorolt – de csak a sírkert területén belül.
Képek forrása:
- Szabadon álló hadiemlékek, katonasírok, emléktáblák és emléklapok, I. Budapest, 1916. Katalógus képei
- A Hatvan utcai járványtemető. Részlet a Habsburg Birodalom kataszteri felmérési térképéről, 1872. Mapire.eu
- Radák Lajos (szerk.): A m. kir. debreceni 2. honvéd huszárezred története, 1869-1918. (Budapest, 1939.) LXX. melléklettábla.
- Debreceni Honvédtemető-Hősök temetője facebook-oldala
[1] 200. 18.987/1915.B. M. eln. számú körrendelet. Belügyi Közlöny, 1915/33. 1915. 06. 23. p. 668-670.
[2] Holmár Zoltán: Első világháborús emlékművek Szabolcs és Szatmár vármegyékben a két világháború között (1918-1938) Debrecen, 2019.
[3] 136/eln. 36c. 1920. számú Körrendelet. Honvédségi Közlöny, 1920/35. szám. 1920.06.19.
[4] Szabadon álló hadiemlékek, katonasírok, emléktáblák és emléklapok, I. Budapest, 1916. Tájékoztató.
[5] Bécsi Hadilevéltár I. világháborús temetőkatasztere a debreceni Hősök temetőjéről. Kriegsgräberakten 320. Kriegsarchiv Wien.
[6] Kaplonyi György: Debreceni ércemberek, márványnévjegyek. Debrecen, 1943. p. 178.
[7] A debreceni 2-ős honvédhuszárok emlékoszlopa. Magyarság, 1922. augusztus 27. p. 6.
[8] Tisza István ezredes emlékünnepe. A debreceni volt huszárezred kegyelete. Az Ujság, 1924. szeptember 23. 22. évf. 198. sz. p. 1.
[9] Az Érdekes Ujság, 1916. november 5. 4. évf. 45. sz. p. 1-2.
[10] A november 2-iki gyászünnep. Egyetértés, 1922. október 27. 4. évf. 255. sz. p. 3.
[11] Ünnepség a hősök temetőjében. Egyetértés, 1922. november 03. 4. évf. 260. sz. p. 2.
[12] MTI, 1922. december 10.