„Én csupán egyetlen zsarátnokot akarok átmenteni az új világba: a magyar hősi virtus parazsát… A vitézi erények ápolása nem öncél, hanem eszköz a nagy tettekhez és az alkotáshoz…”
/részlet vitéz Holényi János budapesti vitézi szék-kapitányi beiktatási beszédéből/[1]
Holényi János (1877. február 6. Szügy, Nógrád vármegye – 1945?, Budapest?) vagyonos, balassagyarmati, esztergomi és pozsonyi kötődésű katolikus család sarja. 1895-ben végzett a Ludovikán. Hadapród-tiszthelyettesként a nyitrai 14-es honvéd gyalogezrednél kezdte pályáját, majd hadnagyként átkerült a pozsonyi 13. honvéd gyalogezred 2. zászlóaljához. 1904-ben főhadnagyként a kolozsvári 21. gyalogezredhez vezényelték, és az ekkor kezdődő időszak meghatározónak bizonyult későbbi gondolkodásmódjában. Életútja alapján egy konzervatív hazafias személyiség képe bontakozik ki, akit stabil nemzeti érzelmű katonai értékrendje határozott meg.
1908-ban házasodott, felesége kolozsvári születésű nő volt. 1911-ben született fia, Zoltán. 1909. május 1-jétől százados.[2] Ettől az évtől a kolozsvári összes középiskolákban fennálló ifjúsági céllövő tanfolyamok felügyeletét is ő látta el.[3]
Az első világháborúban többször tüntették ki: az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartása elismeréséül századosként hadidíszítményes 3. osztályú katonai érdemkeresztet kapott 1915. áprilisában.[4] Az év nyarán hadifogságba esett, és a Volga melletti Zaryzinba került hadifogoly-táborba. 1915. augusztus hó 18-ával megkapta a régi III. osztályú tiszti katonai szolgálati jel helyébe az új III. osztályú tiszti katonai szolgálati jelet. Őrnagyból alezredessé 1918. évi május hó 1-jével, aznaptól érvényes ranggal nevezték ki.[5]
A Székely Hadosztály parancsnokságában a tasnádi 24. dandár parancsnokhelyetteseként szolgált, míg 1919. február 1-jén őt bízta meg a magyar királyi szatmári 12. honvéd gyalogezred parancsnokságával Kratochvil Károly hadosztályparancsnok.
1919. szeptember 1-től a Magyar Királyi Honvédség hivatásos tisztje, sorolás előtti ezredesi rendfokozatban.[6]
Kratochvil Károly 1920 és 1923 nyara között Debrecenben altábornagyi rangban a debreceni katonai körlet és a 6. vegyesdandár parancsnoka lett. Ő szervezte újjá a helyi katonai erőket úgy, hogy a debreceni kerületi parancsnokság alá rendelten felállította a 39. dandárt a 4. nagyváradi és 3. debreceni gyalogezreddel. A 39. dandár keretében újból felállította a – volt császári és királyi 39. – debreceni gyalogezredet is.
1920. április 14-én, a kormányzó látogatásakor esküdtek fel a debreceni alakulatok, és kapta meg ünnepélyes keretek között zászlóját Debrecen újjászervezett háziezrede, amely 1922-től magyar királyi 11. honvéd gyalogezred, majd 1930-tól a magyar királyi "Bocskay István" 11. hajdúezred neveket használta. Az ezred zászlóját a debreceni gazdák felajánlásából, a Debreceni Református Nőegylet kezdeményezésére és tagjainak munkájával az eskütétel alkalmára már elkészítették. Tervezői ifj. Kovács János festőművész és dr. Birsovay Jenő voltak. A debreceni zászló az egyetlen hivatalosan is városi címerrel használt ezredzászló a két világháború között, amely a város kálvinizmusa miatt mellőzi a Madonna ábrázolást. A zászlót a háziezred parancsnokaként Holényi János alezredes vette át. Köszöntő beszédében hangsúlyozta az összefogás fontosságát:
„Ez ünnepélyes pillanat – mondta, – amikor kézfogót tart a kard és a föld a magyar haza újjáépítésére.”
Fogadalmat tett, hogy „a pacsirtadalos magyar földön sehol sem fog többé ellenség állani”. A zászlót ezután meghajtotta a legfelsőbb hadúr, Horthy Miklós kormányzó előtt, majd azt mondta: „emelkedjék magasra e zászló, emelje fejét büszkén magasra”, és átadta azt a zászlótartónak.[7]
1920. május 1-jétől ezredes.[8] 1922. szeptember 16-ával kormányzói elismerésben – signum laudis – részesült parancsnoki tevékenységéért.[9]
1925 áprilisától Kaposvárra került állomásparancsnoknak a gyalogsági dandár élére, augusztus 18-án megkapta a II. osztályú tiszti katonai szolgálati jelet.[10] 1927-től a II. osztályú magyar érdemkereszt tulajdonosa lett; ebben az évben tábornoki rendfokozatba lépett, akként ment nyugállományba. 1941-ben kapta meg a vezérőrnagyi rendfokozatot.
Katonai pályáját követően 1928-tól a Belügyminisztérium munkatársa lett, vezértanácsosként a minisztérium hadisírgondozó osztályának egyik vezetője volt. Feladata a hadisírok felderítése, gondozásának irányítása, a háborús veszteség felmérése volt.[11] 1928-ban kiküldetésen járt Romániában, a magyar hősi sírok karbantartásának megszervezésére és a hiányos sírkataszterek kiegészítésének céljából.[12] 1929. októberében újabb kiküldetésen vett részt munkatársával, Pósch Rezsővel, amelynek keretében Németországban hadisírokat és haditemetőket tanulmányoztak. Céljuk a külföldi közös hősi temetőkben együttes munkálatok megbeszélése és irányítása volt, valamint a német hadisírgondozó szervezetek működésének tanulmányozása.[13] Az első világháború magyar vonatkozású első veszteségi adatgyűjtései, statisztikai felmérései ebben az időszakban kerültek nyilvánosságra, az ő közlésében.[14]1930. november 16-án tiszti küldöttség élén képviselte a Magyar Honvédséget és ünnepi beszédet mondott a rákoskeresztúri hősök temetője olasz parcellájának avatásán.[15]A háborús kegyelet fontosságát későbbi nyilvános beszédeiben is hangsúlyozta.[16]
Társadalmi szerepvállalását tekintve, meghatározónak bizonyultak számára erdélyi évei és a Székely Hadosztályban töltött időszaka. Oszlopos tagja volt a Székely Hadosztály Egyesületnek, amely a korabeli katonai szellemiség széthullásának megakadályozására, a Székely Hadosztály emlékének ápolására, történetének megírására, valamint a közös érdekek képviseletére alakult 1928 elején. A kifejezetten Kratochvil Károly nevéhez kötődő Egyesület létesítésére már 1924 decemberében is voltak törekvések. Az egykori parancsnok önálló gondolkodású, konzervatív legitimista, nemzeti érzelmű felfogása értelmében személyes ügyeként törekedett arra, hogy ez a szerveződés létrejöjjön és fennmaradjon. Közönsége javarészt nyugalmazott katonákból szerveződött, és fennállása folyamán mindvégig kis létszámú maradt. A szervezet feladatának tekintette tagjai körében a székely ifjúság támogatását, hazafias neveltetésének biztosítását, az elesettek özvegyeinek erkölcsi és anyagi támogatását, és végül a székely hagyományok és nemzeti érzés ápolását, vagyis a székely identitást megőrző és képviselő szerveződésnek és különleges katonai érdekképviseletnek tekintette magát. A Székely Hadosztály Egyesület bajtársi egyesületként a volt katonák sorsával is foglalkozott, elérték többek között azt, hogy a Hadosztálynál töltött idő, illetőleg a román fogság ideje tényleges katonai szolgálatnak számítson.
Holényi tábornok hosszú időn át szerepet vállalt az Erdélyi Férfiak Egyesületében is, amelynek elsődleges célja volt az erdélyi menekültek összefogása, hogy hatékonyabban tudjanak határon túli társaik érdekében fellépni, problémáikat a köztudatba bevinni és a határrevízió kérdését napirenden tartani. Az Erdélyi Férfiak Egyesülete szintén 1928-ban jött létre, és dinamikusabban fejlődő szervezetnek bizonyult, mint a Székely Hadosztály Egyesület. 1931 májusában megállapodás született a két egyesület között, a Székely Hadosztály Egyesület belépett az Erdélyi Férfiak Egyesületébe, amelyben Holényi az elnöki tanács tagja lett, Kratochvil Károlyhoz hasonlóan.[17] Mindkét szervezet szellemiségét az átfogó Erdély iránti felelősségtudat határozta meg. Ugyanakkor a Székely Hadosztály Egyesület megőrizte belső önállóságát és feladatkörét.
„Vitéz Holényi tábornok (…) bensőséges hévvel vallotta magát Erdély s minden elvesztett terület tántoríthatatlan katonájának, majd (…) a hontalanná lett erdélyi testvérekkel szemben tanúsított együttérzéséről szólott megindító közvetlenséggel és melegséggel.”[18]
Társadalmi tisztségei közül a legfontosabb a vitézi rendben betöltött szerepe volt. 1925-ben került sor vitézzé avatására, ezredesként,[19] majd 1939-ben Budapest Székesfőváros Vitézi Székének székkapitánya lett, ezt a tisztségét aktívan 1944-ig betöltötte. Ezzel kapcsolatos irányadó eszméit székfoglaló beszédében így fejtette ki:
„Én csupán egyetlen zsarátnokot akarok átmenteni az új világba: a magyar hősi virtus parazsát. Ezt kell lángra szítani az új generáció lelkében. Vallom, hogy a vitézi erények ápolása nem öncél, hanem eszköz a nagy tettekhez és az alkotáshoz. A nemzeti eszmékkel ellentétes áramlatok ugyanis még ma is működnek, ezeknek csak a lelki gát állhat ellent. Ehhez a lelki gáthoz köveket hordani minden vitéznek esküvel fogadott szent kötelessége!”[20]
Képek forrása:
- 158. Anyakönyvi bejegyzés, 1908. április 29. Házassági anyakönyv, Kolozsvár. Familysearch.org
- 1938. Székely hadosztály Erdélyért 1918-1938, levélzáró bélyeg. Facebook, https://www.facebook.com/photo/?fbid=442474335788564&set=pb.100076596375205.-2207520000
- A debreceni gyalogezred zászlója: Frölich Dávid ha., Hadtörténeti Intézet és Múzeum
- Vágó József: Hadúr kardja. Szabadon álló hadiemlékek, katonasírok, emléktáblák és emléklapok, I. Budapest, 1916. Katalógus, p. 24.
- Kocsord, székely hősi emlékmű, 1934. A Székely Hadosztály emlékhelyei. Székely Kalendárium, Facebook, https://www.facebook.com/photo/?fbid=1008282547971111&set=pcb.1008286977970668
- és kivágat: Dr. Fábián Sándor: Krónika az egyesülés éveiből. Fábián Sándor (szerk.): Magyar városok és vármegyék monográfiája 28. Szatmár, Ugocsa és Bereg K. E. E. vármegyék 1924-1938 (Budapest, 1939.)
- A Székely Hadosztály Díszokmánya. A Székely Hadosztály Egyesület hiteles bizonyító okirata. Facebook,https://www.facebook.com/photo/?fbid=295015480654629&set=a.103309843158528
- Kivágat, Magyarország tiszti cím- és névtára - 51. évfolyam, 1944. Magyar Királyi Miniszterelnökség, Vitézi Rend, p. 36.
Források:
[1] Függetlenség, 1939. 11. 24. 7. évfolyam, 249-267. szám, p. 3.
[2] Pesti Hírlap, 1909. április 30. 31. évfolyam, 102. szám, p. 22.
[3] A Katolikus Főgimnázium Évkönyve, Kolozsvár, 1910.
[4] 3942. sz. elnöki rendelet, 1915. 04. 13. Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára - Személyes Ügyek, 1915. április 17. 42. évfolyam, 34. szám.
[5] Budapesti Közlöny, 1918. december 04. 52. évfolyam, 278. szám. p. 1.
[6] Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára, 49. évf. 27. szám. 1922. 06. 28. p. 187-188.
[7] Egyetértés, 1920. 04. 15. p. 1-3.
[8] Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Nemzeti Hadsereg számára, 47. évfolyam 68. sz. 1920. augusztus 21. p. 1613.
[9] Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára, 49. évf. 41. szám. 1922. szeptember 16. p. 269.
[10] Honvédségi Közlöny, 1925. 52. évf. 27. szám. p. 194.
[11] Szabad Szó Képes Világlap melléklete, 1929. 06. 02. 31. évf. 22. sz. p. 1.
[12] Minisztertanácsi jegyzőkönyvek (1867-1944), 1928. szeptember 14., 26. napirendi pont, MNL OL
[13] Minisztertanácsi jegyzőkönyvek (1867-1944), 1929.10.18., 10. napirendi pont, MNL OL
[14] Pesti Napló, 1930. március 20. 81. évfolyam, 65. sz. p. 12.
[15] 8 Órai Újság, 1930. november 18. 16. évfolyam, 263. szám, p. 8.
[16] Függetlenség, 1935. október 24. 3. évfolyam, 243. szám, p. 4.
[17] Horváth Sz. Ferenc: Kratochvill Károly és a Székely Hadosztály Egyesület tevékenysége az észak-erdélyi zsidók védelmében (1943-1944). Századok, 2008. Közlemények, I/123.
[18] Kecskeméti Lapok, 1934. április 08. 67. évf. 78. sz. p. 1.
[19] Honvédségi Közlöny, 1925. augusztus 15. 52. évf. 22. sz. p. 163. és Budapesti Közlöny, 1927. november 15. 61. évf. 259. sz. p. 2.
[20] Beiktatták Budapest székesfőváros vitézi székének új székkapitányát. Magyar Országos Tudósító, 1939. november 22. 21. évf. 297. szám