A két világháború közötti időszakban Debrecen házi ezrede egyedi különlegességeket tudhatott magáénak: zászlója és 1930-tól megváltozott hivatalos megnevezése országos viszonylatokban egyaránt páratlan volt.
A Habsburg Birodalom állandó hadserege a 17. század végéig nem rendelkezett Magyarországról származó erőkkel. A magyar seregek csak a nemesi felkeléssel toborzott erőkből és a jobbágyságot értintő katonaállítás útján szerveződtek. Ezeket az erőket a háborús helyzetek szükségleteihez igazodva a 17. század folyamán kezdték az állandó hadsereg mintájára ezredekbe szervezni, így jelent meg a császári és királyi állandó hadseregben1688-ban az első huszárezred, 1698-ban pedig az első hajdúezred. Utóbbiak száma a Rákóczi-szabadságharc idejére négyre nőtt, de a szabadságharc időszaka nemcsak ezeket, hanem az állandó hadsereg magyar részeit is erősen szétzilálta. A 18. század folyamán fokozatosan újjászervezték a huszár- és hajdúezredeket – a dinasztikus háborúk pénzügyi és hadi helyzetének függvényében –, ezek legnagyobb aránya az állandó birodalmi seregen belül egyidőben 12 huszár és 9 hajdú ezredet jelentett.[1]
1922. április 21-től az újjászervezett Magyar Királyi Honvédség alapvető nyílt seregteste a vegyesdandár volt. Az engedélyezett létszámkeret 7 vegyesdandár felállítását tette lehetővé. Állományukba egyenként 2 gyalogezred, 1 tüzérosztály, 1 lovasszázad, 1 kerékpároszászlóalj, 1 aknavetőszázad, 1 híradószázad, 1 autósosztag és 1 vonatosztag tartozott. Ezekkel és a Honvédség Főparancsnokságának közvetlen alárendeltségébe tartozó sereg- és csapattestekkel együtt a Honvédséget 14 gyalogezred (42 gyalogzászlóalj), 7 tüzérosztály és 4 önálló üteg, 4 önálló huszárezred és 7 lovasszázad (összesen 23 lovasszázad), 7 kerékpároszászlóalj, 7 aknavetőszázad, 3 önálló utászzászlóalj, 7 híradószázad, 7 autósosztag és 7 vonatosztag alkotta. Az ország területe 7 katonai közigazgatási egységre tagolódott: 1. Budapest, 2. Székesfehérvár, 3. Szombathely, 4. Pécs, 5. Szeged, 6. Debrecen, 7. Miskolc. A vegyesdandár-parancsnokságok békében a felsőfokú területi katonai parancsnokság feladatát is ellátták. Minden vegyesdandár-parancsnoknak területi karhatalmi parancsnoki jogköre is volt. 1938. november 22-től, a Huba-hadrend megvalósításának keretében a vegyesdandárokat hadtestekké szervezték át.[2]
A magyar királyi 11. honvéd gyalogezred 1922-től szerepel hadrendünkben, a debreceni 6. vegyesdandár részeként. Az I. világháború végén megszűnt, egykori császári és királyi 39. debreceni gyalogezred hagyományait ez a frissen alakult ezred vitte tovább. 1922-től az ezredparancsnokság, valamint a 11/I. és 11/III. zászlóalj Debrecenben, a 11/II. zászlóalj pedig Berettyóújfaluban volt. Ezredközvetlen árkász százada Szolnokon települt. 1936-tól a 11/II. zászlóalj is Debrecenbe került elhelyezésre. Laktanyájuk, a Pavillon Laktanya a mai Csengő utcában napjainkban is fellelhető.
A debreceni ezred zászlaja fennmaradt, és jelenleg a Hadtörténeti Múzeumban található. Az arany bojtokkal díszített zászló előlapján a kiscímer látszik, alatta a „KERESZTYÉN MAGYAR HAZÁÉRT” felirat. Hátlapján Debrecen város címere. A zászlón, mintegy keretként, finom, indadíszes hímzés fut körbe. A debreceni zászló, amely a város kálvinizmusához híven mellőzi a Madonna ábrázolást, az egyetlen hivatalosan is városi címerrel használt ezredzászló a két világháború között.[3] Még a román megszállás idején kezdték el készíteni a Debreceni Református Nőegylet kezdeményezésére és tagjainak munkájával, az Ekli József polgár adományozta 800 K értékű selyemszövetre. A zászló tervezői ifj. Kovács János festőművész és dr. Birsovay Jenő voltak. A zászló avatására 1920. április 14-én került sor a Kossuth-szobor előtt, Horthy Miklós kormányzó jelenlétében, akinek támogatásával a hajdúezred ezt a különleges zászlót működése alatt mindvégig megtarthatta.[4]
A Magyar Királyi Honvédség felső vezetése a testületi szellem fokozása céljából 1930. március 01-jétől a honvédség csapattestei részére történelmi személyiségek neveit adományozta.[5] Így kapta meg Bocskai István nevét a gyalogezred. A hajdú megnevezést egyetlenként használhatta az országban az alábbi indoklással: „Bocskay István hajdúi a magyar hadak történelméből általánosan ismertek, így az ő nevét az egykori hajdúkerületből kiegészített ezred kapja. Az ezred neve: „Bocskay hajdúezred.” A Hajdú = magyar gyalog katonával. A névben tehát „a honvéd” és a „gyalog” név pleonasmus, tehát helytelen volna.” Teljes, hivatalos megnevezése tehát ekkortól magyar királyi "Bocskay István" 11. hajdúezred lett.
Ezrednapjukat innentől kezdve október 15-én, az 1604-es álmosd-diószegi csata napján ünnepelték. Ez a nap jelentette a Bocskai-szabadságharc kezdetét, amikor is Bocskai István hajdúi szétverték Johannes Pezzen császári ezredes hadtestét az Álmosd és Diószeg között vívott ütközetben. Az ezred számára különös jelentőséggel bírt a Bocskay fejedelemhez fűződő történelmi ismeretek és hagyományok ápolása.
Képek:
- Pavillon laktanya: Zempléni Múzeum képeslapgyűjteménye, Szerencs. Ltsz.: 0129094 via Hungaricana
- Zászló: Frölich Dávid ha., Hadtörténeti Intézet és Múzeum
- Cikk: Egyetértés, 1920. május 12. p. 8.
Források:
[1] Zachar József: Kétszázhetven éves törvény az állandó hadseregről. In: Tarsoly. Vezérlő kalauz, különféle traktátumok. 2. (Budapest, 1985-86) p. 43-44.
[2] Dr. Ravasz István: Magyarország és a Magyar Királyi Honvédség a XX. századi világháborúban 1914 – 1945. A Magyar Királyság az 1920-as és az 1930-as években. arcanum.com
[3] Décsey Sándor: Katonai és félkatonai zászlók címer- és jelképhasználata a xx. századi Magyarországon. Budapest, 2014. p. 46. http://doktori.btk.elte.hu/hist/decseysandor/diss.pdf
Letöltés időpontja: 2022. 11. 24. 13:29
[4] A zászlóról: Cs. Kottra Györgyi: Szabálytalan szabályosok. Gyalogsági zászlók a két világháború között, 1919-1938. In: Hausner Gábor szerk.: A Hadtörténeti Múzeum Értesítője (Acta Musei Militaris in Hungaria), 6. (Budapest, 2003). p. 209-219.
[5] Áttekintés a m. kir. honvédség csapattesteinek történelmi személyekről való elnevezéséről. Melléklet a 3000/elnökség. – 1930. számú körrendelethez. Honvédségi Közlöny, 57. évf., 6. szám. 1930. március 1.