A Nagyerdő kapujában az arra járókat ma is a 39. gyalogezred első világháborús emlékműve fogadja.
Az emlékmű széles körű támogatás mellett, az ezred egykori parancsnokának, Wolff Jánosnak a kezdeményezésére készült. 
Halála után Klein László tábornok, a 39-es bajtársi egyesület elnöke, Vályi Nagy Frigyes ezredes és Penyigey Sándor ezredes vették át munkáját. Mellettük nagy szerepet vállalt a szervezőmunkában Czeglédy András földbirtokos, a bajtársi egyesület tagja, valamint Balogh Sándor főispáni titkár is. 
Az emlékmű költségét a városi lakosság közadakozásából, és azon települések adományaiból gyűjtötték, ahonnan a 39-eseket sorozták. A gyűjtés eszközeként a 39-es bajtársi egyesület margaréta művirágokat készíttetett, közepükön egy 39-es számot tartalmazó zászlócskával. A margaréta vásárlói darabonként 5 000 koronával az emlékmű alapot támogatták. Az ötlet onnan eredt, hogy hasonlókat hordtak a háború éveiben megtartott hősök napján, de akkor a szám helyett a hadbavonultak neve szerepelt rajtuk.
A szervezők az akkori nehéz gazdasági körülmények okán eleinte az összes debreceni alakulat emlékét őrző emlékmű felállítását tervezték, végül a 39-esek emlékműve mégis önálló alkotásként született meg.
A mű készítője Debreczeny Tivadar, a két háború közötti Debrecen neves szobrászművésze, akinek alkotásai máig felfedezhetőek a városban és Hajdú-Bihar településein. A művész modelljét a Debreceni Műkőgyár segítségével kivitelezte beton-, műkő-, márvány- és kovácsoltvas idomokból, formája címeres obeliszk, tetején a Szent Koronával. Az obeliszket négy katona alakja veszi körbe: az ezredes, a zászlótartó, a baka és egy Mária Terézia-korabeli harcos.
A Mária Terézia által létrehozatott alakulat harci krónikája 1756-tól az I. világháborúig tartott, ezt az időszakot jelzik az évszámok az obeliszk frontoldalán.
Az emlékmű avatása nagyszabású ünnepség keretében zajlott 1925. szeptember 6-án. Az esemény fővédnökeként megjelent és beszédet mondott József királyi főherceg, akinek parancsnoksága alatt debreceni alakulatok harcoltak a Nagy Háborúban, és a 39-esekkel különösen szoros kapcsolata volt. Azokon a településeken, ahonnan egykori szeretett 39-esei származtak, és amely települések érintésével Debrecenbe érkezett, mindenütt ünnepség keretében fogadták. Tiszteletére Debrecenben már megérkezésekor 7000 fős tömeg gyűlt össze.
Szeptember 6-án nemzeti színekbe öltözött a város. A várakozásoknak megfelelően tömegek vettek részt az eseményen, akkora számban, amire rég volt példa. Katonai mise illetve istentisztelet után kezdődött az ünnepség, katonai és polgári tiszteletadással, amelyen megjelent az ezred 2000 veteránja. Minden résztvevő számára előírták a kitüntetés-viselési kötelezettséget.
Az ünnepségen a szobor-együttes leleplezése után József főherceg mondott beszédet, majd Vályi Nagy Géza adta elő az alkalomra írt, Hősök ünnepén c. versét. Testvére, Vályi Nagy Frigyes ezredes, aki a háború végén zászlóaljparancsnok, majd a Székely Hadosztályban harcoló 39-esek parancsnoka volt, elhelyezte az emlékmű alapzatában az ezred rövid történetét, valamint 4512, az I. világháborúban elesett 39-es nevét tartalmazó emlékkönyvet, amelynek adatai a későbbi ezredalbum alapját képezték.
A nagyszabású koszorúzást követően Vályi Nagy tábornok átadta az emlékművet Debrecen polgármesterének, dr. Magoss Györgynek. Az ünnepséget a katonai hagyományoknak megfelelően díszmenet zárta, aminek során József főherceg fogadta az elvonuló csapatok tiszteletadását.
Az emlékmű körül később kerítésoszlopokat helyeztek el, azon örökmécsesekkel. Az oszlopokat a színház előtti parkból származó láncokkal kötötték össze.
A kőoszlop talapzatának mind a négy oldalán emléktáblák helyezkednek el. Eredetileg az obeliszk helyet adott a déli oldalon az I. világháború hősi halottaira emlékező; az északi oldalon az emlékmű állítóit megörökítő; és a keleti oldalon a Zivuska Jenő I. világháborús tiszt megemlékező versét közlő táblának. Az emlékművön később helyezték el a 39. gyalogezred részeiből létrehozott, 139. gyalogezredre emlékeztető emléktáblát. A két gyalogezred jó kapcsolatát és összetartását mutatja az alábbi hír is:
Az emlékmű nyugati oldalán kapott helyet a II. világháború emléktáblája is.
A II. világháború után az emlékmű tetején cementgúlával fedték le a Szent Koronát, amit az 1983-as restaurálás folyamán kibontottak és a koronát rekonstruálták.
Az ezred felállításának 250. évfordulója alkalmából újabb táblát helyeztek el az emlékművön. 2011-ben a MH 5. Bocskai István Lövészdandár 1. lövészzászlóalja megkapta a 39-es hadrendi számot, és az ezred zászlójának másolatát. Ennek megfelelően, az immár 39. lövészzászlóalj első zászlóaljnapját (december 15.) a regiment megalakulásának dátumához hűen már a felújított emlékműnél ünnepelte meg.
Az emlékmű jellegzetességeiről itt érdemes böngészni.
Az emlékmű mellett még két emléktábla tanúskodik a 39. közös gyalogezred dicsőségéről: a Szent Anna templom 1880-ban készült hősi emléktáblája, amely másolatban megtalálható a Szent József Gimnázium oldalfalán; és az egykori Pavilon Laktanya, ami a 39. gyalogezred székhelye volt, a mai Kossuth Gimnázium emléktáblája.
Források: Kiss Róbert: A debreceni cs. és kir. 39. gyalogezred emlékműve, bocskaikonyvtar.hu
Sz. Kürti Katalin: Ötven év a debreceni emlékszobrászat történetéből (1894-1944). A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve, 1977.
MTI Napi Hírek, 1925. 09. 07., 1938. 08. 31.
Hajdú-Bihari Napló, 1975. 08. 24., 1989. 08. 05.
A Nép, 1925. 08. 26. p. 9.
Debreczeni Képes Kalendáriom, 1926. p. 96-97.
debrecen.varosom.hu
Szücs Ernő: Egy 39-es baka leveleiből. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve, 28. p. 172-174.
Képek: Pesti Napló Képes Melléklete, 1925. 09. 13.
Zoltai Károly, 1971. 0388_26, jadox.meliusz.hu
Hajdú-Bihari Napló, 1983. 10. 07.
A legendás gyalogezred katonáira emlékezett a Bocskai-dandár. 2014.12.15. dehir.hu
Kárpátutak blog: karpatutak.blogspot.com
Magyar Nemzeti Digitális Archívum