Az emléktáblát az egykori Pavillon Laktanya bejáratánál 1926. december 14-én avatták fel. Tervező művésze ugyanaz a Debreczeny Tivadar (Beregszász, 1890. április 20. - Budapest, 1976. augusztus 26.) szobrász, aki a nagyerdei 39-es emlékmű alkotója is volt.
Debreczeny 1912-19 között a budapesti Iparművészeti Iskolában tanult, Simay Imre és Mátrai Lajos tanítványként. Előbb Ligeti Miklós és Vas Viktor műhelyében dolgozott, majd Vedres Márk mellett a Magyar Művészeti Műhely ötvösművészeti tervezőjeként tevékenykedett. Olaszország után Bécsben és Felső-Ausztriában is tett tanulmányutat, a linzi művészeti kamara tagja volt. 1923-tól lett a debreceni ipariskola rajztanára, majd 1946-48 között a debreceni képzőművészeti szabadiskola tanáraként dolgozott. 1930-től a debreceni Képzőművészek és Iparművészek Egyesületének, 1946-tól a Művészek Szabadszervezetének tagja. Háborús emlékműveit (Pl. 1925-26: Tiszacsege, Pestújhely, 1928: Esztár, 1936: Tiszadob) részben a debreceni Műkőgyár közreműködésével alkotta, síremlékeit pedig bronzból készítette.
Az emléktábla, több társával együtt, az egykor Pavillon, illetve később Bocskai-laktanya néven ismert épületegyüttes kerítésének külső falán kapott helyet, a kapuzaton.
A 2001-től műemléki védettség alatt álló épületegyüttest 1756-1842 között építették, legfőbb eszmei értékének a néhol „lovagterem”-nek is nevezett, de eredetileg tiszti étteremnek tervezett étkező díszítése számíthatna, amely ornamentális jellegű díszítőfestést és tájábrázolásokat foglal magába.
Az épületrész stilizálása külső és belső stílusjegyei alapján az 1810-1820-as évekre datálható. A Pavillon, majd Bocskai laktanya főépületi ikertömbje és díszkapuja 18-19. századi eklektikus műemlék, amely barokk és klasszicista jegyeket mutat. A teljes épületkomplexum Debrecen város tulajdona volt elállamosításáig, így adták bérbe a katonaságnak. A II. világháború után a laktanya Bocskai István nevét vette föl.
Az egyébiránt megléte óta folyamatosan változó beépítettségű, de eredeti épületeket is megőrző komplexumot a Magyar Néphadsereg használta 1948-tól 1990-ig, különböző alakulatainak elszállásolására. Ekkor a teljes, több mint két holdnyi területen lévő laktanya-együttesből kiköltöztek. Egyedül a jobb oldali törzsépület maradt használatban, amit átvett az 1990. március 1-jével létrehozott, a Katonai Ügyészség mintájára regionális illetőségű és debreceni központú ügyészségi nyomozóhivatal.
1996-ban született kormányhatározat arról, hogy 1998-ig a Tiszántúli Református Egyházkerület visszakapja hajdani, Dóczy Gedeon nevét viselő iskolaépületét, amelyben 1952 óta a KLTE Gyakorló Gimnáziuma működött, a gyakorlógimnázium pedig a volt Bocskai laktanya felújított részeiben nyer elhelyezést. A gimnázium hasznos területe mintegy 10 000 m2 (a régi épülethez képest 6000m2-es gyarapodás). A Nemzeti Adó- és Vámhivatal új irodaháza, és a Központi Statisztikai Hivatal is a volt Bocskai laktanya területére került, a Faraktár utcára – a Kossuth Gimnázium szomszédságába.
A terület aktuális állapotáról légi felvétel is látható, ITT.
A II. világháború végének eseményei közepette a laktanya kiemelt helyszíni szerepet kapott abban, hogy az ország és a társadalom élete újjászerveződhessen.
1944. december 21-én Debrecenben már összeült az Ideiglenes Nemzetgyűlés, a honvédelmi miniszter és egyben a vezérkar főnöke Vörös János vezérezredes lett.
A honvédelmi minisztérium a debreceni pénzügyi palota néhány szobájában kezdte meg működését. 1945. január 20-án került sor a fegyverszünet megkötésére, és ennek keretében Magyarország vállalta nyolc nehézfegyverzetű gyaloghadosztály felállítását a németek ellen a szövetségesek oldalán. Január 31-én megtörtént a honvédkerületi parancsnokságok felállítása is, a 6. számú a debreceni lett.
1945-1947 folyamán több, mint 200 ezer, Szovjetunióból hazatért magyar hadifogoly ide érkezett elsőként haza. A laktanya helyet adott 1945-ben az újjá szerveződő Magyar Honvédség első alakulatainak, a 6. (partizán) hadosztálynak, és az I. Magyar Vasútépítő Hadosztálynak is. Ezért kapott helyet a laktanya kerítésén még három emléktábla.
A cikk folytatása ITT olvasható!