A Hármas hősi emlékmű felállítását még az emléktáblánál korábban, 1915. augusztus 29-én határozták el, és eredetileg a katonák illetményéből kívánták elkészíttetni. A háborús viszonyok, majd később az országos és világgazdasági nehézségek következtében azonban a szobor költségeit végül hosszas közadakozás eredményeként tudták csak fedezni, a támogató adományokat az Emlékmű Bizottság gyűjtötte.
A Bajtársi Egyesület az Emlékmű Bizottságot 1926. október 24-én választotta meg. A szobor elkészítési lehetőségét – Medgyessy Ferencet, Debrecen akkori kiemelkedő művészét is megelőzve – Márton Ferenc szobrászművész (1884. 12. 15. Csíkszentgyörgy – 1940. 06. 08. Budapest) pályázata nyerte, aki korábban festő- és grafikusművészként is elismertségre tett szert. 1940. január 13-án ezzel a munkájával kiérdemelte a Rökk Szilárd-díjat, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat kétévente kiadható jutalmát.
A sokoldalú művész – festőművész, grafikus, szobrász, illusztrátor, az Új Magyarság c. lap belső munkatársa Székely Bertalan tanítványa volt. Bécsi és drezdai ösztöndíjai után később Münchenben is folytatott tanulmányokat. A budapesti Nemzeti Szalon kiállításain a székely népélet ihlette mozgalmas, grafikai hatású, szecessziós stílusú képeivel tűnt fel. Az I. világháború idején frontkatonaként szolgált, egyúttal hadi festőként munkálkodott, bejárva az olasz, szerb és orosz harctereket. Számos díjat, kitüntetést nyert el, sikeres tárlataival szerzett elismerést. Legismertebbé hazafias témájú munkáival vált. A szobrászat terén elsősorban honvéd mementókat mintázott, melyek utolsó darabja a debreceni hármas honvéd és népfölkelő gyalogezred emlékműve volt.
A Hármas hősi emlékmű helyét, hosszas huzavona után, 1939. december elejére a Nagy Lajos király téren határozták meg, Debrecen városa vállalta felállításának költségeit. A szobor körül létesített park tervei a városi kertészet és a művész együttműködésével készültek el. A tereprendezési munkák után 1940. május 29-én sor került a szobor felállítására is. A szoborbizottság döntése szerint azonban, arra hivatkozva, hogy a vidéki bajtársak munkahelyüket elhagyni nem tudják, és az általános háborús helyzetre kívánnak tekintettel lenni, az eredetileg tervezett avatási ünnepség elmaradt.
A szobor helyére 1961-ben Kiss István Proletár szobra került, a hősi emlékművet később a Köztemetőben a szovjet katonák díszsírhelye mögötti területről szállították át a Honvédtemetőbe. 1987-ben, a Honvédtemető – Hősök temetőjének területrendezésekor a Kossuth Laktanyában állomásozó alakulat engedélyt kapott az emlékmű felállítására a laktanya területén, ami ITT olvasható; így az akkori parancsnok, Majoros László mérnök ezredes rendezett környezetben új talapzatra helyeztette és megtisztíttatta a szobrot. Ma ismert helyén őrzi azóta is alakulatai emlékét.
Az emlékműről ITT, alkotójáról ITT olvashatnak továbbiakat.
Források:
bocskaikonyvtar.hu/konyvtar/emlekhelyek-a-kossuth-laktanyaban
Topor István: Akikért a harang szól. Hajdú-Bihari Napló, 2014. 08. 02. p. 2.
bocskaikonyvtar.hu/hirek/3-nepfelkelo-gyalogezred-hadiutja-a-tabori-halotti-anyakonyv-tukreben
Nyul Imre: A debreceni Libakert. debrecen, 2021. p. 74.
Kaplonyi György: Debreceni ércemberek, márványnévjegyek. Debrecen, 1943. p. 163.
Polgárdy Géza: A feledésre ítélt Márton Ferenc. Erdélyi Magyarság, 2005. 60. sz. p. 27-29.
bocskaikonyvtar.hu/hirek/80-eve-hunyt-el-marton-ferenc-a-debreceni-honvedemlek-alkotoja
Martinkovits Katalin: Szoborsors évszámokban. Megjelent: bocskai-konyvtar.hu, 2015. 11. 03.
Hajdú-Bihari Napló, 2015. 10. 19. p. 5.
Hajdú-Bihari Napló, 2015. 08. 25. p. 7.
Képek:
Egyetértés, 1923. 08. 17. p. 2.
MTI Napi hírek, 1923. 08. 21.
Hajdú-Bihari Napló, 1998. 04. 11. p. 2.
Friss Újság, 1926. 10. 16. p. 5.
Pesti Hírlap Képes Melléklete, 1939. 08. 03. 61. évf., 144. sz.
Új Magyarság, 1939. 08. 06. p. 4.
Az Újság, 1940. 06. 02. p. 10.
Fotók: magánarchívum.